Sok anyának miért van irreális elvárása az apa felé?

Feleségem sokat panaszkodik rám mindenkinek. Reggel kelek, a feleségem rendbe teszi, eteti a gyereket. Utána (bölcsis kora óta) én viszem az oviba, majd délután én is hozom el. A feleségemet nem ismerték sem a bölcsiben, sem most az oviban, soha nem ment arrefelé. A gyerekünk bölcsis korában 1 évet otthon pihent az asszony, közben fizettük a magánbölcsit. Mert járt neki 1 év pihi. Miután hazahozom a gyereket, nem megyek sehova! Velük vagyok. Kimegyünk a játszóra kettesben, a feleségem oda se szokott jönni. Míg kicsi volt, akkor se vitte babakocsizni mert lift nélküli 2. emeleten lakunk. Én vittem el munka után minden nap. Otthon a mosogatógépet, porszívózást, felmosást vállalom. Hétvégén mindig valamelyik mamával vagyunk, mert csak úgy tud pihenni a párom ha ott van velünk valaki aki segít neki. Kifelejtettem, hogy születéstöl fürdetek, sokszor etetek. Munkám miatt (fizikai munka) éjszaka nem szoktam felkelni azóta, amióta balesetet okoztam fáradság miatti elalvás miatt munka közben, az egyik munkatársam kórházba is került! Ezt tisztáztam is otthon, hogy nekem este aludnom kell mert nagy baj lehet!

A feleségem az 1 év pihenés után visszament dolgozni, utánunk ér haza, de pihen. Míg mi játszón vagyunk, ö lemegy tornázni heti 3x. Vagy tévézik addig. Aztán 7-kor már fürdetés, evés, alvás jön. Szerinte ez egy örült mókuskerék, én meg egy szar apa vagyok, aki semmit sem segít! Mindenkinek a nem segít semmit sztorit adja elö. Ha elmondom neki tárgyilagosan miben segítek, akkor gúnyosan “az év apja, a tökéletes apa” jelzökkel illet. Nem tudom miben tudnék még segíteni!?

Környezetünkben a következöt látom: kisbabával az anya intéz kb mindent, napi 2x babakocsiznak más babásokkal. Az apa besegít maximum. Ovis, bölcsis gyereket az anya hurcol ide-oda akár munka mellett. Majd utána anya megy a játszóra is mert apa dolgozott. Este az apa segít ebben-abban pl fürdet de kevesen takarítanak ki.

Nálunk apám semmit sem segített, anyám mégis istenítette öt! Soha egyszer sem pelenkázott, etetett, fürdetett, semmi! Egy autó volt a családban, mégis anyám vitt minket oviba biciklin. Míg apám kocsival járt dolgozni. Soha egyszer sem játszott velünk! A takarítás nöi munka, mondta. Majd lelépett egy fiatal csajjal amikor 9 éves voltam. Anyám azóta is visszasírja öt. Mert milyen tisztességgel végzett fizikai munkát, hogy mindent megteremtsen a családjának.

Szerintem nem vagyok egy szar apa, csak irreálisak az elvárások. Ti mit gondoltok?