Van itt még olyan nő, akinek a párja teljesen képtelen arra, hogy az érzelmeiről beszéljen?

Az már baj, kedves utolsó. Meg volt egy másik hozzászóló, akinek a párja az "inkább szeressük egymást" mondattal pótolja a vitákat. Ez a kapcsoalt nem lesz hosszú életű, pontosabban nem lesz hosszú boldogságot hozó. De most nem az ő esetéről van szó.

Tieddel kapcsolatban kedves kérdező: amilyenné nevelik az embert, olyan lesz. Sok családban ne sírjon egy férfi, mert az gyengeséget tükröz, ne beszéljen az érzelmeiről, mert gyengeséet tükröz. Nekem ezek kimaradtak (hál istennek). Viszont a lányok egy része detto olyan, hogy magába zár mindent, még a saját érzelmeit is magas ívben...

Szóval én inkább azt kapom meg,hogy puhap*cs. (Viszont én semmit nem helyetteaítek szerelemmel, meg szeretlekkel. A vitáknak is megvan a helyük, meg a szerelemnek is.)

ma 07:24

Olvastad a Csernus könyvet? :D

ma 08:37: köszönöm a véleményed. Csernustól mindenképpen elolvasom ezt a két könyvet. (A Férfit újra kell kezdenem, mert tavaly olvastam belőle kb 50-60 oldalt.)

Vannak, akik leszólnak minden ilyen könyvet. Ez sajnos hiba. Avval véleményezik, hogy az élet a legnagyobb tanítómester. Ez igaz is, viszont ma sok ember elrejti érzéseit. Elrejtik, de attól még ugyanúgy vágynak arra, mint aki nem. Csernus elsősorban párkapcsolati pszichiáter. A legjobb érzelemfeltáró maga a "páciens" (gusztustalan kifejezés egy egészséges emberre ez). Viszont ehhez az kell, hogy beismerjük, kell a segítség. Sokan úgy vannak vele, hogy nekik nem kell segítság. Az élet pont nem ezt bizonyítja.

Ma kellenek az ilyen könyvek, mert a szülők egy része egyáltalán nem beszél erről. Csernus fogalmazta meg jól: prűdek az emberek, de még a megélt felnőttek is. Csinálják, de nem beszélnek róla. Szegény gyerek meg honnét tudja? Én pl leszedtem az összes mesterkurzus anyagát is (Popper Péter, Csernus, Ransburg - remélem jól írtam a nevét!). Ezek nem csak párkapcsolatról szólnak. Eddig egyet hallgattam meg, de azt teljességgel kamatoztatom (A boldogságról volt szó - röviden a lényege, hogy elsősorban belőlünk van és nem csak kívülről kell kérni, vágyni rá).