Mikor mitől múlna már el bennem ez a gyermeki rajongás, hogy azta, de helyes, azta megint jön, azta féltékeny rám? Nem győzöm leplezni, mert ez kiábrándíto, ez meg problémát csinál.

Amikor ránézek, egyszerűen csodálatosan helyes pasi, szinte el vagyok ájulva, igy gyakorta ha beszélgetünk másfele nézek nem rá, alig beszélek vele szemtől szembe, hogy leküzdjem az érzést is és ne is áruljam el magam es ne rendeljem alá magam.(ő nem is bókol nekem nincs tőlem igy elájulva csak akkor, ha ittasan r.banckodom:( olyankor issza a tekintetem a szavaim, látom hogy ő van tőlem elájulva es olyankor mondja sokszor, hogy szeretlek szeretlek.

Ha féltékeny meg rámjön a röhögés hogy komolyan rám féltékeny? Mivel ez provokálja mert szerinte kinevetem igy nem győzöm leküzdeni, egyszer mondtam neki annxit azért mosolygok csak(mosolygásra le birom szorítani a bennem kitöröben levő nevetést) mert ha mérges is, olyan cuki.

Szex közben ahogy látom a tetkoit vonalait, izmokat, vagy csak alvás előtt megint az az érzésem van kb mint amikor vmi nagy sztár miatt elájulnak a rajongók mert uristen autogrammot ad, muszáj nem néznem látnom semmit, hogy ne rajongó örömmel szexeljek vele, hanem mint egy nyögdécselő sohajtozó szexet élvező normális nő.

Leesik az állam attol is, hogy állandoan jön velem van, minden szabadidejét rám szenteli, de még úgy is, ha külön kell miattam munkábol eljönnie mert mondjuk en ráérek, es olyankor is lelép.

Ha felhív, miután letettük sikítozom meg szinte táncolok a tükörben, meg mindenféle ilyen

Abszolut nem vonzó neki a gyermeki rajongás. A vicces vidám r.bancos nők a gyengéi, akiket folyamat félteni kell más pasiktól, meg stb.

Valójában nem tudom miért van velem, hogyhogy rám van állva, hogyhogy szeret, lehet csak vmi illuzio van benne es rám vetíti ki, remélem nem mulik el.

Folyamatosan erősít abban hogy velem van, minden nap velem alszik, ha nem vagyunk is együtt folyamat biztosít arrol hogy bízhatok benne, stb. Ez még boldogabbá tesz.

Korábban ki mertem vele élni a rajongásom, mondtam neki hogy szeretem, ő is állandóan, mertem vele repkedni mert mindent viszonoz magasfokon.

Ma meg már folyamat görcsössé tesz engem ez a rajongás, imádat amit érzek.

Lassan már sérelmezi azt is hogy nem írom nem mondom neki hogy szeretem, ha ittasan elejtek neki egy egy szép szót pl hogy nagyon tetszik nekem, akkor azt ugy megjegyzi hogy emlegeti is, mit mondtam en neki.

Hogyan térjek át normàlisba vagy abba az oldott fesztelenbe, aki voltam, aki mert szeretni, határok nélkül?

Plisz ha felöltözik es megcsinálja magát (haj, borotválás stb), szinte megint el vagyok ájulva. Es ezt küzdöm le folyton, pl ne sikítva rohanjak oda hozzá, hanem csak ugy lazán normálisan, hogy helo mizu es kész

3 hós kapcs amit nem akarok tönkrevágni görcsökkel