Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám tolerálni azt, hogy a barátnőm nem kommunikálja felém a fontos dolgokat?
(bocs, ez hosszú lesz)
Távkapcsolatban élek.. vagyis, vagyok a barátnőmmel. Ő az ország déli sarkában lakik, én a fővárosban. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, nagyon hasonlóak a preferenciáink. Szerinte, engem neki teremtettek! 😏 Én meg hasonló Nőt képzeltem el magamnak; csinos, intelligens, jó a humora, kreatív, és a szex is működik. Vannak jövőre néző terveink is. Hogy együtt legyünk, Ő szokott feljönni hozzám Pestre a hétvégékre. Szoktam én is elutazni hozzá, csak ritkábban, de akkor maradok 1-2 hetet is. Volt, hogy huzamosabb ideig is együtt voltunk (pl. nyaralás, karácsony). Ennyit az előtörténetről!
Nagyon szeretjük egymást. Bár, amit most le fogok írni, talán nem ez bizonyítja. 😬 Szóval, ahogy írtam, feljár hozzám hétvégenként, ami eleinte működött is, de volt olyan, hogy nem tudott jönni. Home office-ban dolgozik, és néha be kell vállalnia egy-egy szombatot is. Ezzel nincs semmi gond, csupán annyi -és itt jön a csavar-, hogy ezeket nem kommunikálta felém, vagy az utolsó pillanatban szólt, hogy nem jön pénteken, vagy nem is szólt. Nem is hívott, nem is írt! Tudom, ez az én hülyeségem, hogy ebből problémát csinálok, és simán rákérdezhetek, de ilyenkor úgy érzem, úgy éreztem (mert már múlt idő), hogy ”nála a labda”, és szólnia kellett volna, hogy hogy nem jön. Lehet, hogy ez neki természetes, de nekem nem. Azt is nehezen viselem, ha egy munka, vagy egy baráti találkozó miatt nem szólnak, ha ugrott. Szerintem, az a korrekt, ha jelzik azt, ha valami már nem aktuális, főleg egy párkapcsolatban!! Volt olyan, hogy én rögtön felhívtam, amikor kiderült, hogy szombatra beugrott egy program, és halasztanunk kell a találkozónkat. Többször mondtam neki, hogy megértem, ha dolga van, vagy plusz munkára osztják be, csak szóljon IDŐBEN, ne aznap, hogy amúgy nem jön. De ha még aznap szólna!! De van, hogy nem is szól. Mindig készülök, amikor várom: ki szoktam takarítani a lakást, általában vásárolok, csinálok kaját, beszerzek filmeket, készülök valami programmal. Volt olyan, hogy terveztem valamit, de le kellett mondanom, vagy átszerveznem, mert nem jött. Ezt nyárig megcsinálta 7x!!, úgy, hogy nem is szólt, hogy mi van! Akkor kibuktam, és megbeszéltem vele. Akkor úgy tűnt, hogy változik a dolog, elkezdett velem ”kommunikálni”.
A múlt idő újra jelen idő lett, januárban megint előjött ez a ”probléma”, úgy tűnik, hogy nem érti, hogy nekem ezzel miért van bajom. Most biztos sokan fogjátok a fejeteket, hogy wtf, miért problémázok ezen! Próbáltam változtatni magamon, de amikor látom, hogy ugyanabba a dologba esünk bele újra és újra, akkor nem értem, hogy miért csinálja, tényleg ennyire nem érti a dolog lényegét?? 🤔 Tart tőle, hogy elmondja, hogy valami programja akad hétvégére, és/vagy beosztották dolgozni szombatra?? 🤔 A jelenlegi helyzet az, hogy 3 hete nem találkoztunk, és egy félreértés miatt az elmúlt hétvégén sem jött. Szó volt arról, hogy beszélnie kell a tesójával, aki csak szombaton érkezett haza, ezért nem pénteken, hanem szombaton jön, de ezt sem fixáltuk le, csak beszéltünk róla, hogy esetleg szombaton érkezik péntek helyett. Nekem péntekre és szombatra beugrott egy munka. Pénteken nem keresett, szombaton meg nem olvastam a messengeres üzenetét időben, pedig nézegettem, hogy ír-e, mert teljes bizonytalanságban voltam, hogy dél körül jön-e, vagy este, hogy ki tudok-e menni érte az állomásra, vagy valakit kiküldök érte, mert képes eltévedni. Annyit tudtam szombaton, hogy pénteken már nem jön. 😃 Aztán hívott kétszer is, de le volt némítva a telóm. Végül megírta sms-ben, hogy nem mert elindulni, mert nem tudta mi van. Ha pénteken hívott volna, akkor megbeszélhettük volna, hogy szombaton mikor indul/érkezik és tudta volna mi van. A szombati nem-jövetele miatt, most nem beszélek vele. 😔 Átvettem én is azt, hogy nem kommunikálok vele, lesz ami lesz. Ugyanazt, amit ő csinált velem, és a messengeren sem olvastam el, amit írt. Tudom, ez gyerekes! Régebben volt olyan, hogy hívtam messengeren, de nem vette fel, nem is ”látta”, hogy hívtam. Aztán írtam neki, de azt meg nem olvasta. 2 nap múlva reagált! 😤
Ebből a három hétből lesz négy. Az ilyet nehezen viselem. Hiányzik. Tudom, hülyeség, de amikor sokat van távol, akkor távolodik bennem, mintha nem is létezne. Magányosnak érzem magam, sokkal jobban, mint amikor egyedülálló voltam. Milyen szerelem az ilyen!?! 🤨 Felvetettem már neki, hogy költözünk össze (nem csak a távolság miatt), ami persze, neki egy teljes életmód váltással járna. Ott kellene hagynia a munkahelyét (még akkor is ha home office), találni egy másikat, egy normális munkát, és élhetnénk együtt. Egy nagy házuk van, úgy kellene fizetnie a költségeket, hogy nem is lakik benne! Ráadásul, van egy kutyája is!! Mi lesz ezekkel? Persze, minek ez a kapkodás, minek kell még összeköltözni, ugye? Még csak 10 hónapja vagyunk együtt. Szerintem, hónapok múlva sem fog változni a helyzet, a ház ugyanúgy meg lesz, a kutya is, nem fog költözni. Akarna, de nem tud. Egy szerelmes pillanatában mondta egyszer, hogy elintézi, hogy ide tudjon költözni hozzám (ráhagytam). Amennyire szeretem, annyira átlátok rajta, és sajnos azt veszem észre, hogy sokszor sunyít, nem találom túl megbízhatónak, de ezek kemény szavak! Lehet, hogy csak feledékeny? Vagy ködösít, vagy nem mondja el a dolgokat, vagy csak simán eltűnik. Sétáltam haza éjszaka, közben egy szakítós levelet fogalmaztam meg magamban, de nem írtam le. Nem tudom mit csináljak vele!! Ha szakítanék vele, hiányozna. 😥 Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit csinálna akkor, ha mondanám, hogy utazom hozzá, este érkezem, de mégsem érkeznék meg. Hívna, de nem venném fel. Majd másnap, vagy köv.délután felhívnám, hogy „szia, kerestél”. Mit érezne akkor? Azt mondta, hogy nagyon rosszul esne neki. Mondtam, hogy pont ezt csinálja velem!! Annak ellenére, hogy csomószor mondja, hogy mennyire szeret engem. 🤔
Tudom, gyerekesnek tűnik ez az egész, biztos majd írjátok páran, hogy unatkozunk, meg játszmázunk, de engem mentálisan eléggé lenyomnak ezek a dologok. Pár hete, pénteken azt hittem jön, de mivel nagy volt a csend a részéről, elfogott egy érzés, hogy nem fog jönni. Felhívtam, hogy jön-e, mondta, hogy beosztották szombatra. Előtte szerda este megbeszéltük, hogy jön. Másfél nap alatt megváltozott a dolog, de nem szólt. Én hívtam, de két mondat után rátettem a telefont, mert éreztem, hogy veszekedés lesz belőle. Akkor hétvégén cudarul voltam, és -annak ellenére, hogy ő szokott féltékeny lenni- komolyan azt hittem, hogy éppen szakítunk, vagy hogy van valakije. Aztán hétfő este felhívott, és tisztáztunk mindent. Ő is azt hitte, hogy többet nem állok vele szóba. Jelenleg is ez a helyzet!!! 😣
„Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.” – Woody Allen
"nem vagyok gondolatolvasó" - semmi gond! Nem szóltam be emiatt. :) Nem tudhatod.
Felmerült az ötlet, hogy kiadni albèrletbe a házat, csak a nagymamáét is épp így lakták le. Áh, azt nem mondanám, hogy visszafelé ment! Ezen kell túljutnunk, és akkor jól vagyunk. Ebből szokott fakadni a félreértés, a konfliktus. Előbb hosszan beszéltünk erről, és csak ez volt a téma. Dolgozunk rajta, ill. neki kell dolgozni ezen, ezt belátja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!