Túl gyenge a lelkem egy kapcsolathoz?

Régebb mindig azt hittem, hogy ha valakivel megszeretjük egymást, akkor csak egymást fogjuk ‘látni’ úgy értve nem fordítunk figyelmet az ellenkező nemre, ha megvan SZ akivel le akarjuk élni az életünket. Együtt megyünk át a problémákon, teszünk a kapcsolatért és küzdünk a jövőért, családért.

Ezzel szemben azt látom, hogy minden 2. Ember csalja a párját, semminek nincs értéke és csak a pillanat számít. És nem akarok általánosítani, de legtöbb férfi falná a nőket, hiába van családja.

Az én párom elhitette velem az elején pár évig, hogy ő nem ilyen, hogy idáig van értem, hogy szereti a komoly gondolkodásom és senki nem érdekli rajtam kívül.

Mikor megismertem nagyon társasági volt, lányokkal is lógott sokat, akkor azt éreztem hogy nem hozzám való emiatt. Aztán anélkül,hogy kertem volna ezeket leépítette és bebizonyította hogy nem kell más nő az életébe csak én és így maradtam vele, megnyugodva.

Aztán így pár év elteltével érnek az apró csalódások, amint azt látom hogy nagyon kedves és közvetlen a nőkkel, mintha másképp beszélne velük mint a férfiakkal, lájkolgat nekik, közösségi oldalakon ajánlásoknál női lábakat és fenékràzást dob fel … s minden ilyen dolog picit elvett az önbizalmamból.

Az addigi boldog, önfeledt érzésből , hogy van egy szerető társam akivel haladunk előre, tele lettem félelemmel.

Persze azt mondja ezek nem jelentenek semmit hisz velem van évek óta… persze mert én egy biztos pont vagyok, de a lelkem nem tudja elfogadni és megemészteni, hogy akivel összekötöm az életem más nőnek is figyelmet adjon. Görcsbe rándul a gyomrom minden alkalommal ha arra gondolok, hogy ő is olyan lehet mint a többi.