Mit csináljak, ha már csak azért vagyok együtt a párommal, hogy segítsek neki?

1 éve vagyok együtt a barátnőmmel. Teljesen jól indult a kapcsolatunk, sőt, rajta éreztem azt hogy minden hibámmal együtt elfogad, és szeret úgy ahogy vagyok. Viszont ezen kívül nagyon sok mindenben különbözünk, más az értékrendünk, az ingerküszöbünk, és a "szeretetnyelvünk", tehát elég sok minden. Ezeket a dolgokat elég sokáig próbáltam elfogadni, javítani rajtuk, illetve megbeszélni vele. És most félre ne értsetek, ő tényleg nagyon igyekszik, mindenben a kedvemre jár, de egyszerűen úgy érzem hogy nem illünk össze, nincs meg az összhang, és sokszor a legkisebb dolgokon is összekapunk. És jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy összejárunk/talizgatunk még, ő nagyon szeret velem lenni, de nekem már inkább nyűg ez az egész, amit ő is érez.

Normális esetben már rég léptem volna, de itt elég sok minden baj van. neki alapból nincs baja az emberekkel, de nehezen nyílik meg feléjük, nehezen tud ismerkedni, és 1 hónapja költözött egy másik városba, ahol próbált ismerkedni, de nem sikerült neki, és rajtam kívül kb. 1-2 embert ismer csak. Ráadásul az előző városban lévő barátnői/barátai sem keresik, és még a családjával is gondok vannak. Tehát elég sok minden összegyűlt neki. Most talált itt új munkahelyet, és nagyon sok mindenben én vagyok egyedül a támasza, a segítsége. És nincs szívem egyszerűen a sz*rba hagyni, azok után, amiket megtett/ és megtesz értem. A másik oldalról meg viszont furdal a lelkiismeret, mert ő még mindig azt hiszi, hogy szerelmes vagyok, de ez már sajnos elmúlt a részemről... Ha most megmondom neki, hogy vége, attól félek, hogy csak jobban tetőzném a bajait, és nagyon egyedül maradna, összetörve... És hiába ajánlanám fel, hogy mindenben segítek neki továbbra is, teljesen érthető módon elküldene a bús pics*ba.

Nemtudom mit csináljak. Talán várnom kéne 1-2 hónapot amíg rendbe jönnek körülötte a dolgok?