Ha valaki nem akart gyereket egész életében, közel az 50-hez meggondolhatja magát? "Red flag" és meneküljek?

Párommal szinte azonnal összeköltöztünk, most leszünk együtt 1 éve. Azt ő már hamar elmondta, hogy nem akar gyereket, sosem akart és hogy a feleségével is ezért romlott meg a házasságuk, mert a nő még 40 évesen is kisbabát akart... Régen, amíg nem váltak el, nagyon sokat panaszkodott nekem erről. Hogy neki nem kell gyerek, soha nem is akart, és hogy a felesége ezt nem fogadja el, pedig már a házasságuk előtt is tudta ezt.

Én a gyerektémában nem vagyok ennyire határozott, 21 éves vagyok. Nem mondom azt, hogy soha, de az elkövetkező 6-7 évben még biztosan nem. Ezt ő is tudta. Főleg hogy még van másfél évem az egyetemből, utána szeretnék szakvizsgát is tenni később, egy biztos karriert, egzisztenciát felépíteni magamnak. Neki ez mind megvan, és hiába mondja, hogy ami az övé, az az enyém, de nem kirakatbarátnő vagyok, nem is tudnék az lenni soha.

Viszont mostanában elő-előjön, hogy legalább kezdjünk el próbálkozni, lehet évekig össze sem jönne. Vagy éppen hogy ő mennyire vágyik családra és senki mást nem tud elképzelni maga mellett, csak engem. De közben a volt feleségével házasok voltak 11 évig, ott hallani sem akart gyerekről, pedig a nő nagyon szeretett volna kisbabát.

46 éves, nem tudom eldönteni, hogy ez nála a kapuzárási pánik, vagy most, közel 50 évesen "nőtt be a feje" annyira, hogy gyereket akarjon? Nem mondom, hogy nem örülnék, ha minden nap babázhatnék, de nekem most az egyetem kitölti az életemet, félbehagyni nem szeretném és azt se, hogy anyagilag csak rá tudjak támaszkodni. Mert most a költségeim egy részét a szüleim fedezik, de közös gyereknél már csak nem várnám a zsebpénzt tőlük...