Ha nem tetszem neki ha bambulok pl, vagy egy egy arcmimikám, meg ilyen olyan aproságok, akkor valojaban nem szeret?

Annyiszor meglátom azt a barátomon hogy vmi neki belőlem olyan "érdekes", vagy "égő" rajtam elotte, megesett hogybki is beszélt màr röhögve de mivel ez moatt majdnem kidobtam így belátta hogy ez aljas volt és valojában őt is ki lehetne (mint mindenkit)figurázni, soha de soha nem tesz ilyet velem többé, tisztel, mélységesen bánja.

De attol még benne maradt hogy simán látom rajta ahogy pl kimosolyog mikor bambulok(nem kedvesen mosolyog hanem röhejes neki), meg ilyen apro pici mozzanatok.

Lassan nem merek már előtte önmagam lenni mert ez a mimikám vagy gesztusom is röhejes neki, vagy az, vagy amaz ahogy amot csinálok épp de nem szol rám mert nem akar megbántani udvarias a mosolyait lenyeli, dehát minden rezdülésében olvasok már. Ha pokerarcot is venne fel is, tudnám mit gondol.

Probáltam magam elképzelni a helyébe.

Es ha én valakit viccesnek találok vagy röhejesnek vagy bármi, azt az illetőt (akit magamban valójában gúnyolok), én nem szeretem. Nem lennének felé romantikus érzéseim az biztos csak el lennék vele kb mint egy szobatárssal.

Es akkor magambol indultam ki. Amit nem akarok kivetíteni

Azaz ha en ezt érzem ha vkit kimosolygok, az még nem feltétlenul jelenti azt hogy más is azt érzi ha vkit kimosolyog.

Nem olyanrol van szo hogy azert mosolyogna rajtam mert milyen cuki lennél olyankor. Szabályosan gunymosolyrol van szo amit eltakar, elfolyt, hogy ne lássam