Szerintem nem reagálom túl, akkor ő mégis miért mondja ezt? Lehet igaza van? Mit gondoltok?

Az előbb láttam hasonló kérdést csak más szemszögből, onnan vettem a bátorságot hogy én is leírjam.

A páromnak van elég sok lánybarátja. Az egyik történetesen abban a városban lakik mint én. Rühell engem, ez fordítva sincs másképp, és számtalanszor elmondtam a barátomnak, hogy nem igazán értem és támogatom a barátságukat, mert a lány arról híres, hogy minden fiú barátjára rányomul, aztán úgy állítja be, hogy nem ő kezdte (mikor egyértelműen de, már láttam, tapasztaltam).

Ez a lány ráparancsolt a legjobb barátnőjére, (akivel amúgy baromi felszínes kapcsolatuk van, mert hol az egyik hol a másik kurvázza a másikat mikor az nincs jelen) hogy írjon rá a pasimra és kezdjenek el dumálni, hogy jóba legyenek, hiszen vele is milyen jóba van. Mert szintén, a lány olyan, hogy neki minden barátjának jóba kell lennie minden barátjával, és konkrétan megmondja nekik kivel barátkozzanak. Szóval a másik csaj és a barátom elkezdtek messengeren beszélgetni. A barátomnak mondtam, hogy ez nagyon átlátszó, és nem tetszik, azt mondta ne féltékenykedjek. Ennyivel le is zárta.

Naponta vagy kétnaponta beszél a lányokkal, közös csoportjuk is van. Néha úgy érzem, többet beszél velünk mint velem, de mikor ezt felhoztam kiakadt, hogy ne gondoljak már hülyeségre, napi vagy heti pár alkalom nem olyan nagy dolog.

A lányok folyton hívják házibulizni, vagy hogy menjen el velük iszogatni.

A barátom 90 km-re lakik tőlem, illetve ugye ezektől a lányoktól. Csak hétvégente szoktunk találkozni.

Volt már, hogy eljött hozzám, volt nálam egy darabig, aztán közölte, hogy őt a lányok hívták inni, elmegy. Majd jön. Kérdeztem mikor, erre felkapta a vizet, hogy majd ha neki jól esik, nem mondhatom meg meddig maradjon, ha reggel 5ig akkor reggel 5ig, majd fölhív ha jött hogy keljek fel és engedjem be. Mert egy rendes barátnő erre úgy reagálna, hogy persze szivem, ami neked jó, érezd jól magad amíg csak akarod, és nem megkérdezi hogy mikor szándékozik jönni.

Én ezen felkaptam a vizet, hogy ha már nálam alszol ez nem így kéne hogy menjen, mondom beszéljünk egy időt mikor jössz. De nem. És én hisztizek, féltékenykedek a más lányokra, és hogy amíg ő elmegy a buliba addig szedjek magamra egy kis önbizalmat és önfegyelmet.

Bármikor felhozom a témát vagy eltereli, vagy kiakad, miszerint "kezdődik" és elkezd flegmán és lekezelően beszélni, hogy én hogy gondolom, hgy mindig veszekszünk ezen. Mikor én csak megbeszélni akarnám, kompromisszumra jutni valahogy.

Egyszer meg is fenyegetett, hogy szakít, ha így folytatom. Egyre jobban érzem, hogy inkább én teszem meg a lépést, bár félek bánnám és reménykedek, hogy van megoldás. Azt mondta a lánnyal nem szakítja meg a kapcsolatot, miszerint nem vagyok az anyja, hogy ezt kérjem (nem kértem) szóval max én leszek akivel megszakítja.

Szerintetek is én reagálom ennyire túl? Mert szerintem jogos, ez már túlnyom a sima barátságon, barátkozáson. Ha el is hiszem neki, hogy megcsalni nem csal meg, mert elhiszem, akkor is sok nekem. Sosem tette, nem is nézem ki belőle, nem is azért van a nem tetszésem (de ő egyre csak azt hajtja).