Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Barátnőm szülei nem kedvelnek, ez lassan rámegy a kapcsolatunkra, hogyan javíthatnám ezt meg? 22/F
Együtt vagyok közel 2 éve egy lánnyal, a kezdeti lángolás és jó közös élményeket követően viszont egyre csak tornyosulnak a problémák.
Egyszerűen rányomja mindenre a bélyegét, hogy bármikor átmegyek hozzájuk/szüleihez nem tudok feloldódni, emiatt néha hülyén viselkedtem és a családja tök furcsán tekint rám. Nagyon érzem, hogy ők nem szívlelnek, csak elviselnek kb. Sosem érdeklődnek, kérdezősködnek ellenben én mindig megteszem ezt feléjük. Az öccsének érettségi idején is írtam pár bátorító szót, szülinapján, névnapján. Ezzel szemben amikor nekem volt szülinapom egy árva kukkot nem mondtak nekem. Barátnőm mindig mondja, hogy szívesen látnak de nekem ez valahogy nem így esik le. Egy szó mint száz, nem szeretek gyakran átjárni hozzájuk, hiába hogy nem ezt mondják. Nagy igényeik vannak mindenkivel szemben, szóba sem jöhet hogy valaki dohányozzon még ha néha is. És sokszor az a benyomásom, hogy nem veszik sokba azt se amit tanulok. Náluk a top a sebész stb stb. Az sem segít hogy kb nincsen magánéletünk mert bármikor összeveszünk rögtön elmond mindent a családjának a párom. Az utóbbi napokban is történt ilyen, megkértem a barátnőmet, hogy egy bizonyos információt ne nagyon híreszteljen, erre elmondta a szüleinek, azok lecseszték, hogy miért nem mondta korábban és én lettem a hibás, hogy én ilyet miért kérek (a szüleinek elmondta, hogy én kértem, hogy ne beszéljen róla). Ezek után a párom még nekem is elmondta, hogy furán fognak rám nézni legközelebb. Nincsenek titkaink, minden összezördülésről, vitáról mindenki mindent tud. Ennek fényében gondolhatjátok mennyire van kedvem elmenni hozzájuk, amikor nyilván azt gondolják hogy megbántottam a lányukat/nővérüket stb. Többször belengette már barátnőm, hogy csinálnánk közös programokat, amelyekre a szülei említették hogy mehetnék én is, de erre sosem került sor. Mindig sunnyogva ugyan de a barátnőm végül miután ők voltak elmondta, hogy ez most így jött össze nem fértem bele. Többször is megtörtént ez. Egy iskolai eseményt is akkor tudtam meg amikor rákérdeztem egy nappal előtte, hogy akkor mikor hogy mert mégis elmennék megünnepelni a kedvesem diplomaosztóját, de ha nem szólok valószínűleg meg sem említik nekem. Terveztünk közösen több utazást is amelyekből néhány összejött néhánynál meg csak simán le lettem pattintva hogy akkor ő elmegy mással, barátaival, rokonaival. Ha én nem majd ő mással elmegy, nem kell törnöm magam. Ez is rosszul esett, én próbáltam kettőnkben gondolkodni mindent valahogyan kompromisszumosan megoldani, hogy együtt mehessünk mégis és együtt töltsük az időt, de sokszor le lett csapva a labda már az elején hogy ne is szenvedjünk itt, majd mással elmegy.
Ezen kívül sokszor kedveskedik nekem, ajándékokkal apróságokkal, vacsikkal, reggelikkel a párom, de nekem ez a bizalmi/lelki rész nagyon nincs rendben. Megkapom hogy miért nem járok át gyakrabban, miért nem bratyizok többet a családjával és miért nincs kedvem odamenni hozzájuk, és hogy ő sokszor kedveskedik nekem ez a lényeg én meg csak siránkozok és van hogy nem érek rá (mert több kötelességem is van egyszerre).
Nem mondom hogy én tökéletes lennék, írtam, hogy viselkedtem emiatt a feloldódás hiánya miatt hülyén velük, nem vagyok szent volt hogy nem értem rá, mert családi teendőim mellett az iskola is dübörgött és rá már nem maradt annyi időm hogy heti sokszor találkozzunk, de a fent említetett indokok miatt kezdi rányomni a pecsétet ez az egész a kettőnk kapcsolatára, amit nagyon sajnálok.
Ennyi idő után én már legszívesebben összeköltöznék a párommal, de ilyenről jelenleg szó sincs, ő nem akar, vzseg a szülei sem támogatnák őt, hogy velem összeköltözzön. Egyáltalán nem bíznak bennem. Első barátként kezelnek, aki úgysem lesz az utolsó, meg úgy mint egy internetről szalajtott félnótást (ott ismerkedtünk meg), ami már engem is zavarni kezdett és kezdtem alábecsülni magamat is, holott ezt joggal kijelenthetem hogy erre semmi szükségem nincs. Ugyan nem felsőosztályból jövök (mint ők), de egy tisztességes normális családból származom, dolgozom, tanulok, boldogulok. És lehet ezt az anyagi különbséget nem említik, de érzem az arcokból és a reakciókból. A barátnőmet emellett nagyon szeretem, a családja nem fogad el, pontosabban az ősei, amely az egész kapcsolatra rányomja a bélyegét. Egyszer fel nem hívtak vagy bármi, én adtam meg a számom egy utazás előtt a szüleinek, hogy ha bármi van engem is kereshetnek. Az új év is jól indult, furán fognak rám nézni meg úgy kezelnek, mert nem akartam minden információt az orrukra kötni (magammal kapcsolatban), mivel ők egyáltalán nem teszik ezt velem és amúgy sem vagyok tapintatlan.
Nem vagyok tökéletes, de ezt nem érzem jogosnak velem szemben, és lassan rámegy az egész kapcsolatunk erre az egész helyzetre. Kezdem azt észrevenni, hogy már a barátnőmmel is egyre kevésbé találkozom csak hogy elkerüljem a velük való kontaktot. Nagyon rossz érzés olyan helyre menni ahol nem fogadnak el.
Mit lehetne tennem az ügy érdekében hogy jobban működjön ez köztünk vagy egyáltalán megmentsem a kapcsolatunk?
Először is, a kulcs a barátnőd (lenne), nem a családja.
Másodszor: Muszáj átjárkálnod hozzájuk?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!