"Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. " mit szóltok a "történetemhez"? (lent. )

szoval. már nagyon rég óta teljesen odavagyok egy oszt.társamért. tudja, hogy tetszik nekem... komolyan, már az is hiányzik, ha néhány órán át nem beszélek vele, nem látom őt. :$ (kis túlzással) nagyon jóban is vagyunk, a barátnőjével majdnem mindent megosztunk egymással. hétvégén volt "szüreti napok" a városban, akkor is velük voltam. és ott éreztem, hogy nem birom tovább, be fogok próbálkozni. egyszer úgy viselkedik velem, mint egy nagyon jó baráttal szokás, máskor mintha ő is akarna valamit. ahogy nézni szokott, közben pedig mosolyog... *.* és persze nem csak jó oldala van ennek a dolognak; félek, mi lesz, ha nemet mond, félek, hogy kérdezzem meg és hol. mit gondoltok erről, mit javasolnátok az utolsó "részhez"?

kérlek, csak értelmes válaszokat...