Van értelme a kapcsolatnak, ha már úgy érzem, nem szeretem?

Ha már 1 èv után így èrzed, akkor nem kèrdès hogy mi lenne a helyes lèpès. Engedd el. Ën a helyedben szakítanék, mert senki sem èrdemli meg azt a megaláztatást, hogy olyan kapcsolatban èljen ahol nem szeretik őszintèn, tiszta szívből. Te már csak maximum megszokásból vagy vele. Semmi több.

Jobb , könnyebb 1 év után tovább lèpni, mint ha 4-5-6 évig húzod ezt a langyos semmilyen kapcsolatot, neked jobb már nem lesz, miközben ő mindent beletesz érzelmileg. Hosszabb idő után sokkal rosszabb lesz neki. Ha emberként tartod őt valamire, akkor nem maradsz mellette sem megszokásból sem szánalomból. Azzal bántod ha nem ugyanúgy érzel ahogy ő, ès mégis folytatod a kapcsolatot. Majd ha màr nagyon unod, több év után hagyod el.

Borítékolom, hogy ebből hosszútávon nem lesz semmi, vagy ha mégis, tönkrevágod a srácot.

Nem az a baj, hogy a gyerek bizonytalan, hanem az, hogy te magad vagy az, és arra vágysz, hogy 20-on akárhány évesen olyan monolit egyéniség álljon melletted, aki helyetted is magabiztos.

Mindenki jobban jár, ha szakítotok. De azt azért megjegyezném, hogy az a srác, aki 20 évesen magabiztosan mozog a párkapcsolatban, vagy a nők terén, az általában a következő 20 évben végigprücsköli a körülötte egységnyi sugarú körben elhelyezkedő nők számottevő részét.

Mivel nem szereted, békében el kell válni. Ez nem lesz jobb. Aztán ha néhány magabiztos kockaáll pofára ejt, még visszamehetsz hozzá, hisz szeret. Már ha addig nem talál olyat, aki már szereti és megbecsüli a tutyimutyiságával együtt.

Valószínűleg csak valami hiányzik, azért érzed azt, hogy nem szereted, vannak ilyen átmeneti időszakok.

Amit az előző ír, az pedig fájdalmasan igaz.

#2 -es válaszolóval értek egyet.

Már most elmúlt minden különlegesség, és halálra van ítélve. Csak időhúzás mindkettőtök számára.