A depresszió tönkretett minket. Van visszaút?

Nem egyszerű az esetem, próbálok rövid lenni.

A lényeg: depressziós lettem. Újjá kell építenem az életem, mert mindent elvesztettem. Életcél (már megvan), hobbik, barátok, figyelni az egészségemre (lefogyni), a nagybetűs BOLDOG ÉLET kialakítása most a feladatom.

Jelenleg nem jó velem. Ezt tudom. Most támogatásra, türelemre van szükségem. Annak elviselésére, hogy nem vagyok jól. Annak elfogadására, hogy amíg magamat nem építettem fel, addig nem tudok más igényeire olyan mértékben figyelni, amennyire kell.

De belefáradt ebbe. Ami érthető. Egy betegség nem csak azt az embert teszi tönkre aki szenved benne, hanem a környezetét is. Megtört a kapcsolatunk. Nem tud rám tiszta lappal tekinteni. Nem tudja elfogadni, hogy más ember lettem mint akit megismert.

Mellettem akar lenni, de nem tudja hogyan. Nem tudja hogy segítsen rajtam és magán. Nem tudja hogy kezdjük újra.

Én már próbálok magamon változtatni, de ő még mindig azt az önsajnálatba temetkező 💩darabot látja bennem, akiből elege van.

Azt mondja szeret. Látom is rajta, és mellettem van... én is szeretem őt. De mintha beakadt volna érzelmileg nála egy ponton a dolog, amin nem tud továbblépni.

Van még jövője ennek? Próbálok változni, kicsit jobban odafigyelni rá és magamra. De tanácstalan vagyok, hogy hogy tudjuk ezt helyrehozni.

Köszönöm a tanácsokat előre is:)