Mit gondoltok, lehet tartós kapcsolat abból, ha az egyik fél valamilyen tevékenységnek él?

Őszintén nekem eddig 2/2 kapcsolatom emiatt ment/megy tönkre.

Jártam egyetemre/mostmár 40 órában dolgozom, mellette sportoltam/táncoltam, voltak baráti talik is, hétvégén programjaim is, tehát szerintem egy kiegyensúlyozott életem volt, amibe minden belefért.

Az exem viszont munkamániás volt, esténként, hétvégén, mindig dolgozott, vállalkozó lévén, nyilván azt éreztem, nem kapok annyi figyelmet és főleg IDŐT, mint amennyit szeretnék. 3.5 évet voltunk együtt.

Mostani barátom dettó ugyanez, csak fociban… eleve a munkája is ez, hétvégén meccsek (edzőként dolgozik), de közben o maga is visszament a felnőtt csapatba. Megint a barátom idobeosztasahoz kell igazodni, hogy mikor van hétvégén meccs, hétköznap is van, hogy este 9-ig meccsen van… és király, mert akkor 10-re átjön (tehát azt a részét értékelem, hogy tesz a kapcsolatért), de közben nekem másnap munka és feküdni kell éjfélkor.. tehát effektíve ugyanazt tapasztalom, mint exemnél, hogy mindkettőnél volt egy tevékenység, amit szeretnek és mintha az uralta volna az életüket és őszintén, néha elgondolkodom, hol is az en helyen az életükben… vagy hogy talán az en gondolkodásmódom rossz. Lehet együttélésnél ezek a problémák megoldódtak volna/megoldódnának, mert mégis többet lennénk együtt es lehet, fel is töltene, ha picit egyedül lehetnek, mikor a másik elmegy vmit csinálni, nem tudom. 23