Hogyan lehet segíteni egy olyan anyukának, akinek lányaként hiába mondod, hogy nem jó ötlet bántalmazó kapcsolatban maradni?

5 lánya van egyébként, akikből mind az öten nagyon megsínylettük az életünket. Apunkánk olyankért ordítozott, pl. ha kihűlt a rizottó, ha valaki épp nem úgy nézett, ahogy ő gondolta, ha betegek lettünk, vagy ha nem jól takarítottunk ki. (Szerinte nem elég alaposan). Minden hétvégén volt legalább egy dührohama, amikor ocsmány dolgokat ordított ránk (pl. rohadt k*vák, undorító lusta emberek) és volt,hogy tesóimat le is köpte, meg térdelt rajtuk, hogy fenyegesse őket, ha épp elment az esze. A legtöbbször azonban vicces, kedves, jófej volt,de a dührohamainál, amik hirtelen törtek rá sokszor a semmiből, minősíthetetlenül alázott minket.

Rossz volt úgy felnőni, hogy anya mindig miatta zokogott, mi meg nem tudtuk megmenteni anyánkat.

Most már minden nővérem külön él, huszonévesek vagyunk, de mindenki szenved nagyon mentálisan és lelkieg, anyukánk pedig még mindig vele lakik, és szerinte mi eltúlozzuk a problémát, ne sürgessük őt, meg hogy nem minden fekete-fehér.