Ha a barátom úgy ad elő a haverjainak mintha én lennék oda vissza érte?

Amugy már szakítottunk ezért csak elméleti volt.

Mert szinte lesokkolt az hogy szakításnál kikészült teljesen, könyörgött, leitta magát (úgy, hogy soha az életében nem ivott semmit), és MINDEKÖZBEN haveroknak ugy állította be az egész szétcsúszását, mintha valami bulit partyt csapna.

Tehát még szakítaskor is, amikor majd' bele hal a fájdalomba is, neki az számít, hogy a haverok még mindig azt higyjék, hogy ő a menő meg a király aki dobálja a nőket, és véletlenül sem egy elhagyott összetört férfi, aki elveszítette álmai szerelmét.

Komolyan ez tette fel bennem az i-re a pontot, hogy nemhogy a kaocsolatot, vagy kapcsolatban mint páromat, hanem az egész életben mint embert is, leírjam magamban. Hogy a szememben már egy senki.

Csak nem térek még most sem magamhoz a hüledezésből.

Fontosabb neki az, hogy a haverok mit gondolnak róla, mint az, hogy "kést döftek a szívébe" és elveszítette azt, akit álmában sem akart volna soha elveszíteni.

De a haverok mindenekfelett!

Egy vicc az egész ember.

Es felnőtt érett férfi és értelmiségi is ráadásul és tapasztalt.

Állítom egy 20 éves is bölcsebb..