Szakítottam a szerelmemmel, mert nem édemlem meg őt. De miért tettem?

Meg is válaszoltad a kérdésed:

"mert nem érdemlem meg őt"

hamar cselekedtél

hamár gondok vannak nem egyből szakítani kell.

ebből én is tanultam már.

Meglehet beszélni a gondokat,vagy szünetelni amég átgondoljátok hogyan tovább.

Vam egy ismerősöm ő is állandóan szakítgatott a barátjával.mer hogy minden apróságokon felhuzza magát..majd másnapra megbánta. Már az is eszembejutott hogy féltékenykedik,és ezzel csak a figyelmet akarja felhívni magára.hogy most épp a párja rajta rágódjon,mégis hogyan lesz tovább.

Beszélj vele megint,mond el hogy nem jó így neked..változtatni kéne..szeretnéd ujra próbálni..úgy érzed van értelme még..és hogy szereted.

Igaza van az utolsónak, mazochista mártír vagy, lányként is. Hogy érted, hogy nem érdemled meg? Miért nem? Olyan rossz vagy? Mert akkor önértékelési problémáid vannak. Ezeket részben kinőheted (gondolom, nem vagy túl idős), de egy pszichológus vagy valamilyen lelki vezető segítsége nagyon hasznos lenne.

De gondolj csak bele, és rakd egymás mellé a mondataid:

"Szakítottam a szerelmemmel, mert nem édemlem meg őt"

"Nagyon fáj, de jobb lesz így"

"jobbnak láttam, ha mással keresi a boldogságát"

"belehalok!!"

Érted ezt? Olyan rossznak tartod magad, hogy inkább megkíméled magadtól a pasit, és a végén kimondod, hogy végül is te azt az állapotot érdemeld, amibe "belehalsz". Ne becsüld le magad ennyire! Igen is érdemelsz jó társat, jó kapcsolatot. Ha a barátod nem volt jó, azt is be kell vallani. Ha másnak jó, de neked nem jó, az ebben az esetben azt jelenti, hogy nem jó. Becsüld meg magad jobban, a pasikat pedig ne idealizáld, hanem vedd észre a tökéletlenségüket is! 24f