Azoknak a felnőtt embereknek, akik folyton a párjuktól várják a szórakoztatást, milyen életük volt előtte?

Ezt jelenséget ismerem. A környezetemben nem egy párnál látom ezt. És főleg nőknél-nő vagyok én is. Nem egy beszólást kaptam nőktől, hogy mi az, hogy "elengedem" több napra barátomat a haverokkal, vagy hogyhogy én elmegyek nélküle is szórakozni. Emlékszem anyósjelöltem felhívott, amikor barátnőmmel elmentünk két napra hozzájuk filmmaratonozni. Úgy csinált, mintha nem érte volna el barátomat és ezért hívott volna. Aztán csak kiderült, hogy puhatolózik, kivel vagyok, csináltam-e ételt mielőtt eljöttem, stb.

Ezt valahogy belenevelik sok emberbe, ha lesz barátod, barátnőd, férjed, feleséged, akkor vele illik mindenhová mozogni. De főleg nőkbe nevelik ezt bele és más nők ( szerintem sok férfi örülne, ha barátnőjének lenne mondjuk egy elvonulós hobbija).

Ezek társfüggő emberek, vagy gyermekkorban sérültek a kötődési mintái!

Akkor egészséges az emberi psziché, ha egyedül is el tud lenni valaki, anélkül, hogy folyton a másik nyakán lógna!

Ha két olyan ember talál egymásra akik nagyon igénylik egymás társaságát 0-24-ben, akkor ez nekik biztos jó, bár szerintem szükség van énidőre!

Viszont ha az egyik fél jól elvan a munkájával, hobbijával, vagy sokat sportol, nincs sok ideje, akkor nem fogja sokáig bírni egy társfüggő emberrel, mert az folyton nála keres majd megnyugvást a saját lelki hiányosságára!

Szóval az ilyen kapcsolatból nem lesz hosszútávú komoly kapcsolat, csak szexkapcsolat maximum (bár azt meg a társfüggő nem bírja sokáig).

A társfüggő azt az időt amit az "énidejére" kellene fordítania, azt is a másiktól akarja elvenni (sarkítottam), és ha az illető erre nem vevő az előbb vagy utóbb viszályt szül.

A tárfüggők az egyik kapcsolatból a másikba vándorolnak (liánozás), mert nem tudnak egyedül létezni, mindig kell valaki aki "energiával táplálja" őket! A család, barátok, kollégák vagy a párja, mindegy nekik csak ne maradjanak egyedül, mert nem érzik magukat teljes embernek, nem tudják elfoglalni magukat, ha egyedül vannak. Úgy érzik hogy nincsenek eléggé szeretve, és mindig a másiktól várják ennek a visszaigazolását, de úgy, hogy folyton együtt akarnak lenni!

A társfüggőségnek is vannak fokozatai, van aki csak kicsiben műveli... :)

Ezért kell odafigyelni már a párkeresés során, hogy két ember ilyen szempontból mennyire illik össze, mert ebből folyamatos konfliktusok lehetnek.

Akinek nem inge, ne vegye magára!

Nos én is társfüggő vagyok és 5 párkapcsolat kellett, mire a jelenlegi páromnál elbírom fogadni, hogy nélkülem is elszokott menni. Sőt van, hogy kifejezetten én küldöm el. Bár néha még mindig nehéz.

Előtte milyen életem volt? Magányos, nem kellettem senkinek.

#9 Respect! Végre valaki aki le meri írni, hogy társfüggő!

Ezt még sehol sem láttam! Tök korrekt vagy! Örülök, hogy neked sikerült felismerned, és ma már tudatosan kezeled! Végre egy jó példa azoknak, akik társfüggőségben szenvednek!

#7 vagyok