Nem szeretem az anyósomat! Mit tegyek?

Sziasztok Kedves Tagok!

Kérlek Titeket segítsetek!

Jelenleg párkapcsolatban élek, 11 hónapja!

Nagyon szép volt a megismerkedésünk a párommal. Nagyon sok pozitív, kedves emlékünk van. Mai napig elérzékenyülök, ha visszatekintek arra az 5 hónapra, míg külön városban, külön háztartásban éltünk.

Hiányoztunk egymásnak, gyönyörű, és egyben nagyon mesebeli volt az egész.

A kapcsolatunk 5. hónapjában úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, pontosabban én költözök a páromhoz!

(Párom a szülői házban él, féltestvérével, édesanyjával, édesapjával)

Feladtam 2 olyan munkahelyemet ezért a párkapcsolatért, ahol imádtam dolgozni. Mindkét helyre úgy mentem be a munkámat elvégezni, hogy boldogsággal töltött el!

Feladtam egy albérletet, ahol igazából lakni nem szerettem, de független voltam mindentől!

Nem baj, a szerelem vezérelt, és az hajtott, hogy páromnak is és nekem is egyszerű legyen, ne kelljen sokat utaznom egy-egy találkozásért.

Összeköltözésig én rendszeresen jártam páromhoz busszal, vonattal, hetente akár 3-4 alkalommal is, nem foglalkozva az úti költségekkel, idővel.

A családomat ebben az időszakban teljesen elhanyagoltam, nagyon kevés időt szántam rájuk, a szerelem vezérelt.

Januárban ismerkedtünk meg, júniusra érett meg, illetve tudtam elintézni minden dolgom, hogy ott hagyjam az egész életem, és egy "idegen", új környezetben folytassam tovább.

Tudomásom volt arról, hogy páromnak meg vannak a múltbeli kapcsolatai, sok embert ismer, sokukkal van jóban, egy közösségi oldal chat alkalmazásában találtam is arra utaló nyomokat, hogy próbált szexre invitálni személyeket, de találkozó már nem lett belőle, úgy gondolom, csak az agyukat húzta, vagy fantáziálgatott az együttlétükről.

Nem tettem szóvá, mivel találkozó nem lett belőle, meg annyira szerelmes voltam belé, hogy leküzdöttem magamban, és elengedtem.

A munkahely problémám nagyon hamar, és könnyedén megoldódott, sikerült cégen belül maradnom, másik telephelyen.

Munkahely pipa!

Lakhatásom pipa!

Egész jó kapcsolatot apoltunk Anyósommal. Nagyon kellemes órákat tudtunk beszélgetni! Nagyon okos hölgyről van szó, akit az élet megtanított mindenre.

Nem várom el, hogy ingyen lakjak bárhol is, nem használok ki senkit, nem élősködtem soha senkin, de nem is fogok!

Megkérdeztem Anyósomat, hogy milyen mértékű kiadása szokott lenni az ingatlannak, illetve beszéljük meg mennyit kér, hogy itt lakhatok!

Megegyeztünk abban az összegben, amit az előző albérletemben fizettem egy szobáért.

Páromat ebből az anyagi megbeszélésből kihagytuk, azért is, mert az édesanyja kezeli a ház kiadásait, számláit.

Páromnak csak annyit jeleztem, hogy az édesanyjával megegyeztünk egy fix összegben!

A válasza az volt, hogy rendben, ezt mi ketten tudjuk!

Oké...

Eltelt egy hónap, kifizettem a lakbért, viszont Anyósom kevesellte, egyben kérte is, hogy a júniust is fizessem ki, mert szinte innen jártam be dolgozni.

Úgy voltam vele, hogy végülis rendben van, azért 7 napból 4-et itt töltöttem.

Eltelt a következő hónap, Júliust írunk...

Megyek megint Anyósomhoz, )ekkor párom is kint ült vele), hogy kifizessem ismét a lakbért, erre közli velem Anyuka, hogy Ő úgy gondolta, hogy megemeli a lakbért, mert oly drága manapság minden. 🤔😬🙄

Igazából nem jutottam szóhoz sem, párom csak nézett ki a fejéből, de semleges volt. Nem szóltam semmit, bele egyeztem. Úgy gondoltam, hogy ha ennyi, akkor ennyi.

Időközben párom kért egy elég magas összegű kölcsönt, amit szó nélkül minden önzőség nélkül oda adtam neki, hogy boldoguljon.

Ekkor vártam, hogy a lakbérből egy kicsi engedményt kapok, mégis csak egy nagyobb összegről van szó, de nem így történt.

Telnek, múlnak a napok, hetek.

Anyósom a főnök a házban, igaz párom nevén van az ingatlan, illetve ő fizeti a hitelt is.

Anyósomék a földszinten, mi párommal a tetőtérben vagyunk, a féltestvére is a mi szobánk mellett van.

Ha későn jövök le, akkor ordít fel a szobába, hogy mit csinálok, ha porszívózok, akkor kiabál fel, hogy leég a porszívó, sokat fogyaszt. Ha takarítok, akkor beleköt, hogy nem csak tetőtér van.

Ha a földszinten takarítok sehogy nem jó. Nem mindegy hogyan fogom meg a felmosót, nem mindegy, hogy porszívózok. Ha főznék, akkor ott kakaskodik, mindenben hibát keres, és folyton beszólogat.

Előfordult két komolyabb eset is, hogy belém állt. Nagyon undorítóan beszélt velem, és cigány módon csapkod, ordít és veszekedik mindenkivel.

Ezekről tud párom is. Leültem vele beszélni, hogy mit művel velem az édesanyja, de igazából az semmit nem láttam az arcán. Annyit válaszolt, mikor kifakadtam, hogy "tudom milyen, gyere bújj ide"

Ennyi, azért ettől többet vártam volna.

Közben a szexuális életünk is változott.

Kivétel nélkül mondhatom, hogy magára gondolt. Önző volt. Neki legyen jó, én nem számítok. Ezt is elengedem mai napig, mert még mindig szeretem.

Az Anyósommal való viszont továbbra sem változott, folyton a panaszkodását kell hallgatni. Neki semmi nem jó, neki senki nem tud megfelelni, mindenkit a földig legyaláz, haragszik a világra.

A lakbért azóta is minden hónap 15.-ik napjáig elkéri, kifizetteti velem a szobát is, ahol párommal vagyunk.

A lakbért nagyon sokallom. Anyósomnak kevés a rokkant nyugdíja, Apósom nyugdíját elveszi, párom és a testvére nem fizet semmit.

Számlákat soha nem láttam, mi mennyibe kerül, nem számol el nekem soha, csak a fix lakbért kéri.

Felvetődött az a gondolat a fejembe, hogy megmondom páromnak, költözzünk ketten el, de nagyon le van terhelve a fizetése, nem sok pénze marad, illetve a házat nem akarja itt hagyni.

Nagyon el vagyok keseredve, mert nem érzem jól magam itt. Nem szeretek lejönni a földszintre, mindenért meg vagyok szólva, nem úgy élem az életemet, ahogyan megérdemelném.

Le vagyok korlátozva, és mindenről el vagyok számoltatva.

Beszéltem már erről közelebbi ismerőseimmel, mindenkinek meg van a véleménye, én magam is tudom, hogy el kellene innen költöznöm, de az a helyzet, hogy borzasztóan szeretem a párom. Tudnám még hosszasan sorolni számotokra a problémákat, de ha le írnék mindent, akkor jövő év februárját írnánk.