Miért olyan nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból?

Nagyon hasonlít a leírásod az első párkapcsolatomra. Nem voltam boldog a barátommal, főnökösködőnek tartottam. Egy ideig elviseltem, majd amikor betelt a pohár, szakítottam. Erre mindig elkezdett sírni, kérlelni, én meg hülye voltam (nem szeretek megbántani másokat) és visszafogadtam. Miért? Mert azt mondta megváltozik, szeret .... én meg elég éretlen voltam és elhittem. 4-5x szakítottunk 9 hónap alatt.

Az utolsó szakítás -akármennyire is gerinctelen- telefonon történt.

Mert képesek az ember önbizalmát és önbecsülését lerombolni és lentről nagyon nehéz bármit is lépni. És ahogy látod, a legtöbb ember még rá is tesz egy lapáttal, téged okol segítség helyett.

Azért szoktam reménykedni, hogy az ilyen megmondó gyökerek is lesznek ebben a helyzetben, hogy táguljon a világnézetük.

Sajnos ezen csak a tudatos elhatározás segít, ha nem hagyod, hogy az érzelmeid befolyásoljanak.

Átérzem, mert nekem is borzasztóan nehéz volt ennek az évnek az elején. Az utolsó 1-1,5 évben már fixen szenvedtem vele (még voltak jó pillanatok, de egyre kevesebb), viszont annyira bizonygatta, hogy szeret, hogy megnehezítette a kilépést. Ha a családom és a barátaim nem gyűlölték volna ennyire, akkor lehet, hogy még egy esélyt kapott volna, és ugyanígy benne lennék ebben a mérgező kapcsolatban.

Exem eleve introvertáltabb, hűséges típus volt, nekem pedig olyan alacsony az önbizalmam, hogy azt gondoltam: midenki más megcsalna. Ettől függetlenül pozitív a hűsége, csak mellette ott volt a sok rossz: ordibálás, rángatás, kényszerítés, erőszak.