Mit kezdjek a kettős érzelmekkel, melyiknek higgyek?

Barátom kapcsán nem tudom, hogy tényleg annyira szeret-e, mint ahogy mondja.

Sokat ír, sokat beszélünk, ha későn érek haza valahonnan (akár hajnalban), fent marad, megvár (ezt nem várom el, de ő mégis megteszi), hogy biztos rendben hazaérek-e. Alapvetően figyelmes velem, odafigyel arra is, amit mondok, megjegyzi. Ha beteg vagyok, kiszolgál, főz teát, gondoskodó.

Ugyanakkor vannak negatív érzéseim is vele. Volt neki előttem 2 évvel egy plátói szerelme, akit azóta is nézeget instán, mintha nem lenne túl rajta és ez zavar. Amikor a jövőbeli terveiről beszél, nem értem, hogy én hogy férek bele (új munkahelyet szeretne a jelenlegi mellett, ami heti kb 55-60 óra munka lenne, hétvégét is érintené sokszor), nyelvtanfolyamra szeretne járni. Ezen kívül mindketten családunknál élünk még, ráadásul ő eléggé messze (Pesten dolgozik, de egy viszonylag távolabbi agglomerációs területről jár be, ahonnan autóval kb 1-1,5 óra be, és ugyanennyi ki...). Mikor említettem neki, hogy nem tudom, én a terveiben hol szereplek, akkor kiakadt, hogy nem támogatom őt.

Én szeretnék elköltözni, összeköltözni vele, állítása szerint ő is, de eléggé azt érzem, hogy a családjához van nőve. Lehet azért, mert az én szüleim elváltak, és azóta anya sincs sokat itthon (sokat van a pasijánál), apa eleve elköltözött, de bennem már arra abszolút nincs igény, hogy anyával éljek együtt, inkább már a barátommal élnék. Náluk a szülők zerencsére együtt vannak, van egy 14 éves öccse, valahigy a család jobban egyben van (ez amúgy jó), de pont ezek miatt azt érzem, ő még úgy ott jól el van, és nem is szeretne összeköltözni. Ami zavar, hogy relatíve nem is találozunk sokat, és mostanában szinte minden este xboxozik a barátaival. Alapvetően nem az xbox zavar, hanem ilyenkor az van bennem, hogy több estét tölt így online a barátaival, mint velem, és ez picit elgondolkodtató. Régebben sokat olvasott, edzett, de mostanában csak az xbox. És mikor mondtam neki, hogy azt érzem, picit kezdik túlzásba vinni, mert ezen kívül megszűnt minden hobbija, akkor meg is haragudott rám, hogy mi bajom az xboxszal. Végülis valahol talán igaza van.

Nekem pár hónapja lett egy elég jól fizető munkahelyem, tehát anyagilag sem okozna gondot a függetlenedés, amennyiben a barátommal költöznék össze (nyilván a fizum felét nem albira szeretném kiszórni, így csak akkor öltöznék el itthonról, ha valakivel tudnám felezni a kiadásokat).

Picit ilyen kettős érzések vannak a barátom kapcsán. Az a rossz, hogy SZÓBAN mindig mondja, hogy mennyire odavan értem és össze akar költözni, de tettekben meg tervekben mintha full nem is szerepelnék.

Apa új feleségével pont a hétvégén beszéltem erről, és igazából ez a beszélgetés indította el bennem a vezérhangyát, ami miatt a kérdésem is kiírtam. Apa felesége szerint az lehet a gond, hogy nekem már volt egy 3.5 éves kapcsolatom, ahol már TÉNYLEG az összeköltözés előtt álltunk (már rendeztük be közösen a lakást, ahova költöztünk volna), más okok miat vége lett. A barátomnak meg a leghosszabb kapcsolata is csak 1 éves volt, de az is 4 évvel ezelőtt, a többi csak pár hónapos és mintha ő ezek miatt nem is annyira lenne tapasztalt, vagy legalábbis nem tudja, mi is az az igazi komoly kapcsolat (ezt apa felesége állítja, aki 60 éves... tehát lehet a tapasztalata miatt ő talán többet tud).

El vagyok keseredve és most kértem barátomtól 1-2 napot, hogy gondolkodjak, mert nagyon nem tudok rájönni, hogyan tovább.