Sajnálatból folytatás?

Voltam hasonló helyzetbe.

Szedd össze magad, és vágd ki mint macskát sz@rni.

Annyira hasonló volt a helyzetem, hogy lehet ugyan arról a csajról van szó.

Elmondom, én hogy jártam a hasonló barátnővel.

Szép lány volt, beleszerettem hamar. Nagyon ragaszkodó természet volt, csak néha sok. Ha valami nem tetszett neki, kertelés nélkül megmondta, sokszor tapintatlan, bunkó módon. Fiatalon jöttünk össze, így az akkori barátok le is koptak mellőlem. Nem viselték el a stílusát.

Egyikünknek se volt ideális a családi háttere, az enyém azért jobb volt.Ennek tudtam be a viselkedését.

Voltak nagy drámák, sokszor volt követelőző, de azért sok mindenben támogatott. Ami nagyon bántott, hogy mások előtt nem állt ki mellettem. Ő sose tévedett, mindig valaki más volt a hibás, ha valamit elbaszott. De ha én hibáztam, megkaptam a magamét.Nagyon könnyen megsért mindenkit a mai napig, akik nem tartoznak a szoros baráti köréhez. Viszont az évek alatt ezt a kis kört is leépítette maga körül.

Egyszer volt egy kialakuló kapcsolata más fiúval, de nem jött össze neki. Én hűséges voltam hozzá mindig, nem éltem a felkínálkozó lehetőségekkel, igaz,talán ha kettő olyan volt, akiért érdemes lett volna.

Az egyetem után elkezdtük építeni a közös jövőt.

Amiben nem változott, hogy mindig elégedetlen volt azzal, ami van. Mindig kombinált, és szidta a körülményeket. Amikor elért valamilyen célt, egy ideig elégedett volt, ilyennek szerettem, azt hittem, hogy ha lesz közös ház, befutunk egy jó munkahelyen, akkor ilyen lesz. Hát jó hülye voltam, mert ilyen sose volt, de hittem benne.

Ha majd lesz saját ház, aztán ha majd lesz közös gyerek, aztán még egy gyerek...Olyankor meg is változott, aztán jöttek a hétköznapok gondjai, és újra a régi lemez. Ahogy teltek az évek, a szexuális étvágy is csökkent. Ma már ott tart, hogy el lenne szex nélkül is. Havonta, amikor dolgoznak a hormonok, megkívánja, és utána annyi. Én látom rajta, hogy ha hetente nem dolgozom meg alaposan, teljesen idiótán viselkedik, de úgy kell kérlelni, hogy szakítsunk időt az intimitásra. Ami gyerekek mellett azért elég nehéz. Részt vettünk egy 6 alkalmas párterápián is, ez azért némileg megváltoztatta a viselkedését.

Egy ilyen nővel nagyon nehéz hosszútávra tervezni. Én hittem benne, hogy jobb lesz, de ma ott tartunk, hogy egy külön költözés, majd visszabútorozás után (ő költözött a szüleihez), szerintem csak azért nem váltunk még el, mert nincs hova mennie a gyerekekkel. Nélkülük meg nem akar. Ha nem is válnánk, mindenképpen költöznénk.

Azt tanácsolom, hogy lépd meg, amit én annak idején sajnálatból és együttérzésből nem tettem. Akkor komolyan azt gondoltam, hogy begyógyszerezi magát, ha szakítok vele. De fiatal is voltam, szerettem is, és sajnáltam. Sajnálatból viszont nem lehet kapcsolatot fenntartani, a saját bőrömön tapasztaltam meg.

Ha szereted még és ha megváltozna, el tudod képzelni hogy vele maradsz, akkor:

Én az alábbit tudom elképzelni: "Nézd, szeretnék veled együtt maradni, nagyon kérlek, fordulj szakemberhez segítségért, mert a viselkedési nehézségek miatt nem tudok veled hosszabb távra tervezni.".

Ha már nem tudod elképzelni az együttlétet változás esetén sem, akkor nem tudom mi lenne a tapintatos kilépés-lezárás.