Borítanátok-e a bilit és mernétek-e rákérdezni hogy mi van közted és egy társaságod mondhatni gyakran keresö, szimpatikus munkatárs közt, ha ő is foglalt és te is?

3 hónapja gyakornokként dolgozom egy cégnél, egy maroknyi közvetlen munkatársam van akikkel úgy néz ki, jól kijövök. Amikor odakerültem, rettenetesen be voltam rezelve (új környezet, mindenki idösebb nálam, úgy éreztem nem tudok semmit) és ez látszódott is rajtam, nehezen oldódtam fel, inkább visszahúzódó személyiségem van. Az egyik kollégám esetében viszont nem tudom eldönteni, hogy pusztán az újoncsági elesettségem miatti szánalomból kezdett el velem beszélgetni és amiatt beszélget velem most is hogy kevésbé legyek elesett és nyomorék, vagy több van a dologban.

Ő és egy másik kollégája elhívtak kávézni az első hetemen és közben kikérdeztek ki vagyok, honnnan jöttem stb. Késöbb Ő volt az aki adott fejhallgatót, mikor még nem volt, meg odaadta a bögréjét, amikor az enyém eltünt. Ezt pusztán kedvességnek fogtam fel. De utána többször volt olyan alkalom, hogy mikor a céges konyhán lent voltam és visszajött a szomszéd épületböl mert valami dolga volt, ő is megállt kávézni ha ott voltam. Kérdezgette hogy nehéz feladatokat kapok-e, és bíztatott is hogy biztos tetszeni fog a felettesünknek amit csináltam.

Volt olyan hét is mikor az ő közvetlen kollégái nem voltak és amikor én azon a héten 6x lementem kávézni abból 5 alkalom közös volt vele. Ezek közül az utolsó az után volt, hogy bemutattam a projektem és miután visszamentünk a megbeszélésröl én lementem meginni egyet hogy levezessem a stresszt és hát nyilván megjelent a gépnél és egyböl kérdezte hogy ment (természetesen nagy vigyorral). Amikor beszélgetünk konkrétan mindig elvigyorodunk, sosem hal el a beszélgetés általában mindig van valami hülyeség amin elszórakozunk és szinte majdnem mindennap kávézunk közösen legalabb naponta 1x, de van hogy 2x is, a hét elején 3x is... Leülni viszont egy asztalhoz nem jó vele, mert sem ö sem én nem tudunk akkor normálisan kommunikálni hanem olyan fura lesz az egész. A többi munkatársammal egyáltalán nincs ez. Es ezekböl az alkalmakból, ha lent van a munkatársa, ö még marad velem lent miután a másik felment. Egy párszor már az is feltünt, hogy suttyomban néz a monitora mögül.

Amikor volt egy megzuhanásom lelkileg, akkor nem jöttem be melóba, viszont amikor utána igen, akkor elég megviselten néztem ki, de akkor is lejött a konyhába és kérdezte hogy mi a gond és elmeselte, hogy kezdöként neki is nagyon nehéz volt megbirkózni a negatív gondolataival meg az új környezettel. Múltkor is megdícsérte a termoszom, meg az új bögrém, direkt megjegyzést sosem tett (például hogy csinos lennék vagy valami). Szoktunk viccelödni meg ugratni egymást, úgy érzem hogy elvagyunk egymas társaságában, el is szokott menni a beszélgetés személyesebb irányba, jött le utánam a héten is, múltkor még az ajtónak is nekiment ...DE.

Kiderítettem, hogy ő is foglalt, távkapcsolatban él, de kezd belefáradni vagy valami ilyesmi. És igen, én is foglalt vagyok. Az elsö kapcsolatomban élek tinédzser korom óta, viszont már rég úgy érzem, hogy a párom inkább a testvérem mintsem szerelmi partnerem. A vonzalmi elégtelenségen túl van egy másik problémánk, ő falun szeretne maradni, viszont én albérletbe szeretnék menni es kipróbálni a városi életet. Ö ettöl elzarkózik és maximum 1-2 évig élne így. Emiatt valószínüleg diploma után amennyiben sikerül egy jó állást találnom, választani kell az álmaim közt és egy megszokott kapcsolatban maradás közt egy faluban...

A páromhoz úgy érzem kötődöm, de ugyanakkor nem vonz eléggé. Félek kilépni a kapcsolatból,

mert mar évek óta járunk és sok mindenen mentünk keresztül, de ugyanakkor szavakkal sem tudom kifejezni, hogy emberileg mennyire padlón érzem magam, amiért más beférközött a gondolataimba.

A problémáinkról egyébként beszéltem vele és tett lépéseket hogy változtasson ő is, meg próbálunk javítani, de attól tartok, a részemről ez már sosem jön vissza úgy ahogy kéne, legalábbis olyan mértékben nem, amennyire ö érez irántam. :( A munkatársamról pedig nem tudom eldönteni, hogy vonzódik-e hozzám és ha igen, az részéről is több-e szimpla munkahelyi brahi flörtnél vagy hogy is nevezzem ezt, vagy teljesen félreértem... Ha ö nem elegyedik szóba velem, nem is szóltam volna hozzá, hanem elnyomtam volna magamban. Már az is megfordult a fejemben, hogy konkrétan elbeszélgetek vele erröl megkockáztatva, hogy tényleg érdeklem és esetleg lesz köztünk valami (természetesen tiszta lappal, úgy hogy mindketten kilépúnk a meglévö kapcsolatunkból) vagy nem így lesz és utana kínos lesz mindkettönknek.

Teljesen tanácstalan vagyok, úgy érzem összezavarodtam érzelmileg és hogy meg fogom ütni vele a bokám, ezért szeretném a tanácsotok kérni.