Szakítás után, hogyan tovább?

Szia!

Nálam egy 8 éves, eljegyzésbe "torkolló" kapcsolatnak lett vége már jó pár éve. Többször megpróbáltuk rendbetenni de a végeredmény mindíg az volt, jobb lenne külön. A végén már nagyon egymás agyára mentünk és nem túl szépen váltunk el.

Aztán teltek az évek, szinte semmit nem tudtunk egymásról. Kb 5 év múlva valahogy kinyomozta a tel. számomat (én már akkor a mostani férjemmel voltam párkapcsolatban). Végül kérte hogy találkozzunk, megbeszéltem a párommal, bár nem örült neki, de nem tiltakozott. Így sok év után leültünk és végre tisztába tettük a dolgokat. Bár már nem éreztem iránta semmit (haragot sem) mégis jó volt végre végleg lezárni a múltamnak azt a szakaszát.

Ja és még valami. Mindazok ellenére, ami történt semmit nem bántam meg, hiszen ha nem lett volna az a kapcsolat, talán én sem formálódtam volna olyanná amilyen vagyok, és akkor most nem élnék boldog házasságban.

soha ne nézz hátra! Döntöttetek.

Részleteket nem tudunk, de induljunk ki abból, hogy elhagyott egy másikért. Tehát nem illetttetek össze. Ez nem azt jelenti, hogy értéktelen volt valamelyikőtök csak egyszerűen különbözőek voltak az érzelmeitek. Örülj, hogy ez most megtörtént és nem nyúztátok egymást tovább hónapokon és éveken keresztül (sok olyan levelet látok itt, aki éppen az ilyen végtelenségig nyújtott borzalomról ír könnyes szemekkel).

Amit most javasolhatok, az az hogy minél több elfoglaltságot szervezz magadnak. Keress tanfolyamokat (tánc-, nyelv-, sport) ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg. Kerüld a régi helyeket, barátait, bármi ami hozzá köthető.

Ha így teszel hamar túl leszel rajta.

ne találkozz vele: ezek a találkozók csak arra szolgálnak, hogy mindkét fél felmérje ki győzött a másik felett. Ha például ő lesz feljebb, akkor megszégyenülve fogod érzeni magad, ami nem igaz, mégis ez lezs az érzésed. Ha pedig te jössz ki belőle egészségesebben mert pl. találsz egy csodálatos féfit ő pedig lecsúszik, akkor rossz lesz szembesülni, hogy hogy lehettél ennyire vak, hogy egy született lúzerrel voltál együtt annak idején.n Kellemetlen érzés mindkét esetben. kerüld!

A Kapcsolatomban elérkezett a párommal egy olyan időszak, hogy állandóan vesződtünk, vitatkoztunk...

Egy nyári este volt, mikor ismét "kiborult a bili" nem is vártam meg, hogy befejezze, azt mondtam legyen vége...(féltékenykedések, kötözködések miatt) bármit mondott a párom csak azt mondtam hagyjon békén, keressen mást, nálam jobbat, mert nekem nincs szükségem az örökös vitára...Ekkor elment...én zokogva bementem a házba, tudtam nem amiatt szakitottunk mert nem szerettük egymást, hanem mert makacsok voltunk, nem láttunk tisztán...Úgy éreztem életem legnagyobb hibája volt az amit tettem...másnap a parkban futottunk össze, véletlenül, nem birtam, odamentem és átöleltem, megkértem, hogy sose hagyjon el, vigyázzon rám. Akkor mindent megbeszéltünk higgadtan, és azzóta is együtt vagyunk.:)

Én azt mondom, ha úgy érzed, hogy szereted ne engedd el, mert lehet, hogy eljön az az idő mikor már nem akar meghallgatni.

Ha félrelépés megcsalás stb...akkor nem éri meg.

Remélem jól döntessz. Üdv