Mit tegyek ha túlzottan félek egy újabb csalódástól, és emiatt nem tudok boldog lenni?

1 hónapja lett párkapcsolatom, nem görcsöltünk rá, megismerkedtünk neten, randiztunk 2-3 alkalommal és végül most itt tartunk, hogy egy pàr vagyunk. Az a baj, hogy volt néhány csalódásom ezt megelőzően, igazából nem szeretem, hogy mindegy, hogy vagyok-e a másik életében vagy sem. Szóval szeretném, hogyha az az illető akivel vagyok, igazán mélyen kötődjön hozzám. Sokan éreztették velem, hogy nem vagyok első a listán. Hogy könnyen el lehet szúrni, hogy egy hangosabb vita egy értelmetlen fèlelem a rèszemről, már önmagában elég ahhoz, hogy távozzanak az életemből. Amolyan van egy barátnő szféra és KÜLÖN egy magánélet. Èn viszont nagyon érzelmes vagyok, én akarok lenni az első, ès minden apróságot megosztani a párommal.

A jelenlegi barátommal minden nagyon jól alakul, de ha eszembe jutnak a sérelmeim sajnálom magam ès attól félek, hogy csak elvan velem az állóvízben, de nem szeret. Nem biztos hogy èn vagyok az első, lehet, hogy inkább a karrier, baràtok, bàr 1 hónap után mèg korai elkönyvelni, főleg, hogy nem ismertük egymást korábban, mèg bármi lehet. Csak úgy érzem vissza kell fogni magam, nem lehetek olyan érzelmes amilyen szeretnèk lenni, meg van bennem valami mártírkodás legbelül, amit felé nem mutatok ki. Például zavar, hogy csak este beszélünk telefonon, egy előre megbeszélt időpontban, (írásban napközben is), zavar, hogy nem mond bókokat, és csak nagyon ritkán mondja, hogy szeret és ez az én lelkesedésemnek sem jó, mert azóta èn sem mondom. Ràkérdeztem már, azt mondta nincs oka, nem akarja elértékteleníteni ezt a szót, azzal, hogy sokat van ismételgetve. Szóval talán nem ragadjàk el úgy az érzelmek, lehet, hogy korai volt mondani neki. De az is lehet, hogy annyira nem tud engem szeretni.

Félek a veszekedèsektől, azt gondolom, egy kiabálás elijesztené annyira hogy elhagyjon. Pedig tudom hogy lobbanékony ès szereti kibeszélni magából a dolgokat, elég temperamentumos ahhoz, hogy ezen àtlendüljünk, régen nem voltam ilyen, meg ha biztonságban érzem magam akkor önmagam adom, mert például barátokkal más vagyok, csak annyit játszottak az érzéseimmel bizonytalan kretének, hogy pl. szeret-nem szeret nem tudta eldönteni, hogy sem bele élni nem merem magam abba hogy most minden jó, sem kiadni nem merem ezeket a félelmeimet.