Megmondanátok neki?

Akkor es ott kellett volna.megerkeztel, kérds:ja te itt vagy a kicsivel? Meddig. X oraig. Ok akkor addig mentem.

Utolag már hiába pampogsz

"Hülyén éreztem magam, nyilván a gyerek bevont játszani ."

Elképzelem, ahogy nyílik az ajtó, a 3 éves kisgyerek BERÁNGATJA a kérdezőt és estig játékra kényszeríti. Hát igen, ilyenek ezek a 3 évesek.

(#1 leírta a tutit)

Szerintem is gáz az egész szitu így, ahogy van. Máskor ne vállalj ilyesmit, elmondhatod, hogy a legutóbbi eset igen hülyén jött ki, több hasonlót nem szeretnél.

Én megkérdezném, hogy tudott-e róla,hogy a gyerekre már ketten vigyaznak, és ennek ellenére cseszett szólni, vagy mi is volt ez.

Az én fiamra is vigyázott már a nagyapja, fél napot elvoltak együtt hároméves korában is, ebben nem látok semmi extrát: minek oda 3 felnőtt, ha 2 is bőven sok...?

Mindent megkell tudni beszélni ezért szerintem alap, hogy ezt a (jogos ) érzésedet megosztod a barátoddal.

Nyugodtan kérdezd meg, tudta e hogy otthon marad az apa is, és miért nem szólt? Mert így feleslegesen telt el a napod, amúgy dolgod lett volna.

Magamat ismerve én,pláne ha felhúzott volna a helyzet, tuti nem maradtam volna estig gyerekezni. Főleg, hogy semmi szükség nem volt rám, és jobbat is csinalhattam volna. Így nem csak egy órád ment rá az út miatt,hanem az egész délutánod, de erről már te tehetsz, hogy nem fordultál ki az ajtón amint megláttad van ki maradjon a gyerekkel.

Mivel egy órát kellett gyalogolnod hozzájuk, feleslegesen, így igen, ez bunkóság volt, és mondd meg neki, hogy ez rosszul esett neked, mivel elpazaroltál egy csomó időt. Igenis beszéljék meg veled ezeket a dolgokat.

Amúgy az is lehet, hogy a gyerek jobban szeret veled lenni, mint az apjával meg a nagyapjával (vagy azok fosnak egyedül maradni órákig egy kisgyerekkel) és így mindhárman örültek, hogy inkább te is ott vagy.