Mit tehetnék? Van még visszaút?

Hosszú lesz, előre is bocsi érte. Szóval a helyzet az,hogy van egy srác- életem nagy szerelme, akivel a leghosszabb kapcsolatom volt idáig. Viharos 5 évet töltöttünk együtt, szinte már imádásig szerettük egymást- ilyet azóta sem éreztem :( De a konfliktusok is orkán erejűek voltak, gondolom a felfokozott érzelmi állapot miatt. (Sokszor megbántott akaratlanul is, eljárt a haverokkal a rosszallásom ellenére, és szinte mindig majdnem detoxra itta magát; mert ez számított menőnek) Én pedig otthon kínlódtam ezalatt. Egy nap azt mondtam legyen vége; nyugis életet szerettem volna, vagy magam sem tudom mit. Teljesen összetört; fogadkozott, hogy megváltozik, csak adjak még egy esélyt, de én hajthatatlan voltam (utlag már belátom, hogy csak azért csináltam az egészet, hogy úgy szenvedjen, mint ahogyan én is tettem. Ma tudom őrült voltam) Eltelt azóta 3 év. Felnőttem, tudom kezelni a konfliktusaimat, az érzelmeimet és az utóbbi egy évben sokat gondolok rá. Nemrég összetalálkoztunk. Újra megpróbáltuk. Kiderült, hogy Ő 2évig várt rám reménykedve, türelmesen.Majd egy fél éve feladta és az ország másik felére költözött.Most két hétig minden álomszerű volt. Elhívott magához, minden olyan volt, mint régen, mikor még nagyon szerettük egymást, hihetetlenül figyelmes, odaadó volt. Aztán hazajöttem, azzal az ígérettel a szívemben, hogy nemsokára Ő jön hozzám. Majd telefonált, hogy neki ez nem megy, már nem szeret. Összetörtem, de írtam egy sms-t, hogy megértem és ne haragudjon, hogy annyi fájdalmat okoztam neki. Eltelt egy 7 - se éjjelem, se nappalom azóta. Nem eszek, nem alszok- szenvedek a hülyeségem miatt. Most kaptam egy sms-t tőle, hogy nem haragszik, és majd megírja, mikor jön haza. Most már nem tudom,mit tegyek;próbáljam elengedni, vagy reménykedjek? Lehetünk még újra egy pár? Köszi a válaszokat és bocs a litániáért.