Hogyan vidítsam fel magam? Miért függ ennyire a boldogságom a barátomtól?

Amíg nem volt barátom, mindig eléggé lehangolt voltam, mert már nagyon vágytam rá, hogy valaki szeressen. Amikor aztán végre megismertem a páromat, onnantól kezdve minden megváltozott. Életvidám lettem, nyitott és sokkal közvetlenebb. Viszont ha nem vagyunk együtt, akkor rettenetesen szenvedek. Még akkor is, ha csak egy-két napig nem látjuk egymást. Egy ideig éltünk távkapcsolatban, akkor nem voltam ennyire szomorú, ha nem láttam. Az utóbbi időben viszont minden külön töltött perc kínszenvedés. Ma például totálisan magam alatt vagyok. Rajtakaptam egy nagyon aprócska hazugságon, ráadásul most beszélni sem tudunk telefonon. Annyira rossz így. Hogyan függetleníthetném magam legalább egy kicsit tőle?