Szakítottunk, de még mindig szeretjük egymást, viszont nem akar együtt lenni, hagyjak neki időt?

#5

"egyszer robban a bomba aminek mindig a nő látja kárát"

Ez nem igaz. Itt vagyok én, 23 éves lány, a mi kapcsolatunkban én voltam az elmebeteg féltékeny. Ezt soha nem fogom szégyellni, pont azért, mert hatalmas változáson mentem át.

Mi is szakítottunk miattam és 3 hónapot voltunk külön. Eljártam szakemberhez, beismertem a hibáimat saját magamnak, a páromnak és a szakembernek is. Beláttam, hogy engem az tesz boldoggá ha minden percét velem tölti, ha mindig rám figyel, ha én vagyok az egyedüli nő az életében. A saját barátnőimre is féltékenykedtem, ha megkérdezték páromtól egy buli alkalmával, hogy hogy van.

Eszméletlen sok idő volt, szerintem durván 1 évbe telt, mire teljesen leküzdöttem ezeket és a felfogásom gyökeresen megváltozott. Amúgy 3 hónap különlét után újra próbáltuk és ennek már sok éve, össze is költöztünk, jobb a kapcsolatunk mint a rózsaszín ködös első hónapokban.

Rájöttem, hogy azért éreztem így, mert belőle állt a világom, mindent rá építettem és ha nem volt épp velem, teljesen elveszett voltam. Ezért elkezdtem sportolni, visszatértem egy rég szeretett gépes játékomhoz, örökbefogadtam két kisállatot akik mostmár olyanok, mintha a gyerekeink lennének :) Imádom az én-időt, jól érzem magam ha elmegy sörözni a kollégáival, pedig vannak ott nők bőven. Sőt, még nyaralni is elfogok menni egyedül, mert neki már nincs szabija, én meg mennék. Szeretek magamban lenni, szeretek csajos estéket tartani, ő pedig újra belém szeretett mert végre az a nő lettem, akit megismert nagyon az elején. Egy független, önálló, életvidám nő, akinek vannak hobbijai, elfoglaltságai, barátai, érdeklődési körei.

Milliószor boldogabb vagyok, hogy küzdöttem a féltékenységem ellen és nem hagytam elúszni ezt a kapcsolatot.

Sok sikert neked is.

23L, mostmár 4 éve együtt.