Ilyen rossz lenne az én felfogásom?

A barátommal szerintem az lenne a legideálisabb ha együtt élnénk albérletben. Így tudnánk meg milyen egymás mellett élni, de nagyobb kockázat nélkül. De ő oda nem akar menni, mert ő nem akarja másnak adni a pénzt. De akkor így meg lehet több év is kell, hogy ő összegyűjtsön annyi pénzt, amennyi kell egy házhoz. Úgy érzem, hogy ő nem vágyik arra, hogy mi együtt éljünk. Neki is városon van a munkája, én is keresnék ott munkát. Azt mondta, hogy én majd adjak a bútorokra pénzt, persze mindezt úgy hogy egy percet nem éltünk együtt, nekem ez így kockázatos. Mindig azon a falu helyen nézne házakat, ahol a szüleivel él. Nézett is ott nagyon olcsón egy házat, pont a szülei szomszédságában egy öreg néni házát. Se egy padló, se egy fürdőszoba nincs ott. Úgy hogy már eleve felújítani több pénzbe kerülne, mint amennyiért egy normális kis házat meg lehetne venni. De most én vagyok a szemét, mert én nem akarok odaköltözni, le is szögeztem nem is fogok. Sőt azt mondta ha a szülei meghalnának, ő visszamenne oda lakni. Ha gyerekünk lenne, és se én, se a gyerek nem akarna odamenni akkor itt hagyna minket? Az anyját már most is hiába 25 éves, mindenhová hordja, ahová csak szeretné.