Miért olyan fura a párom, hogy állandóan nekem rossz vele mellette?

Pl

Tetszett ahogy becéz. Erre kiderult hogy random az utca emberét is becézi meg mindenkit ugyanúgy. (Pl "életem tanulj már meg vezetni")

Semmiféle kizárólagossaga (ami csak nekem szólna),nincs.

Általában nem kezdeményez témát rolunk, nem is beszélne a kapcsolatunkrol jovonkrol célunkrol egyutt, hacsak én nem hozom fel, de még csak negativ gondolatai sincsenek amiket meg kéne beszélni.

Olyanokat viszont mond, hogy senki nem jós, soha nem lehet tudni velunk mi lesz. Bármikor beüthet valami, neki is nekem is.

Olyan érzésem van vele hogy simán lecserél HA akar és csak az a mákom mellette, hogy nem akar (jelenleg), általában nem erőltet semmit, a sodrásra bíz ilyeneket.

Alapvetoen nem hianyzom. Ha nem tudunk egyutt lenni akkor nem tudunk es pont. Megérti. Semmi hiszti. Akkor majd legkozelebb. Es pont.

Ő bízik bennem, tudja hogy szeretem es számit és fontos nekem, es meg tudja élni igy a kapcsolatunkat, viszont forditva én ezeket nem tudom rola.

Ha egész nap nem írok, semmi mondanivaloja nincs, ő se ír.

Ezeket elmondva mindent cáfol. De én fontos vagyok neki, számitok neki, de hiányzom, ha nem szeretne velem se lenne stb stb.

Mégis úgy látom/érzem hogy semmit nem számítok neki csak vagyok.

Egyes egyedül az kavarná csak fel, ha pasizok vagy megcsalom, ilyenekre ugrik egyből, de mint vmi felbőszült tornádo. Semmiféle mást, hogy egyáltalan emberi érzelem lenne benne felém, nem látok rajta soha.(ezt kikérné magának hogy nem lennének érzelmei)

Ha mély beszélgetést szeretnék kezdemenyezni, megesik hogy inkább ezt gyorsan megelőzve vmi filmre tereli a figyelmem, hogy duguljak el, bele se kezdjünk.

A szex leírhatatlanul jó viszont.