Férjemmel külön kasszán vagyunk. Olyan típus hogy azonnal elszórja a pénzt. Hónap végén adjak neki a megtakarításomból? Hogyan kezelnétek ezt?

20-as ez egy jó ötlet, köszönöm

23-as köszönöm, a jogi dolgoknak illene már egyszer mélyebben utánanéznem. Sajnos hajlamos vagyok rá h kerülgetem a témát..

21: ez egy jó hosszú történet. értem a szurkálódás célját, de biztosíthatlak hogy nem anyukája osztotta be a pénzt.. nagyon nem... Van egy jó barátja, akitől minden hónap vége felé kölcsönkért többszázezer forintot, majd a hónap elején mindig megadta. Ezt már az egyetem óta csinálták, de egyébként az az egész baráti kör zűrös, a többiek is furán bánnak a pénzzel. Azóta a baráti köréből mindenki lelépett külföldre, illetve az egyik barátjának a felesége megtiltotta hogy kölcsön adjon.. Azóta nem kér kölcsön senkitől, hiszen itt vagyok én.. de egyébként (nagyon helyesen) arra már rájött h ismerőstől ne kérjen kölcsön mert az megöl minden kapcsolatot..

Amennyire tudom, az előző két komolyabb kapcsolatának is ez vetett véget.

Anyukája biztos nem osztotta be a pénzt, sőt természetesen ezt az egész szörnyű szokást otthonról hozta. Eléggé problémás a családja, és az életük abból állt, hogy apukája hazaállított pár millió Ft-tal, azt el kellett mihamarabb verni (nem bűnöző volt, hacsak nem tekintjük a különféle haszontalan drága dolgok rátukmálását másokra bűnnek). A férjemnek sose volt zsebpénze, mivel 8-an voltak testvérek, ő a legnagyobb, már egészen kicsi gyerekként dolgozott, de anyukája mindig elvette a megkeresett pénzét.. mondván hogy ételre kell, de igazából alkoholista volt.. Szerintem itt tanulhatta meg, hogy ha kap pénzt, bármennyi is legyen az, azt azonnal el kell költeni, az első dologra ami szembejött vele. Szóval az ő családi háttere kicsit sem könnyű és ennek ellenére becsülöm h igazán jó lelke van, a légynek se tudna ártani, becsületes, nem hazudozik... a pénzszórással nem tudunk mit kezdeni, de ez nem is egy rossz tulajdonság, mint ahogy néhányan képzelik, hanem pszichológiai betegség. Sokat gondolkoztam rajta már, ha más baja lenne mondjuk depresszió vagy bipoláris zavar vagy bármi, vagy vmi súlyos fóbia, vajon együtt maradnék-e vele, én úgy voltam vele h amíg szeretem és az adott dolog nem teszi tönkre az életünket vagy nem áll közénk addig együtt maradnék vele. Persze jelenleg csak azért nem teszi tönkre az életünket ez a dolog mert én ellensúlyozom, nagy kérdés hogy ez így rendben van-e.. De azt már megtanultam h tökéletes párkapcsolat úgy sincs, az első akadálynál nem akartam feladni, ez lett belőle.. egyébként nem bántam meg (még mindig) és együtt is maradok vele.. csak hát kéne már egy megoldás, amivel kissé egyszerűbb lenne ezt csinálnom