Érdemes bajlódni azzal,hogy az ember párkapcsolatot akarjon vagy akár házasságot?

Jól kell választani,amihez nagy szerencse is kell.Mert sok mindent nem tud előre az ember.

Viszont azért vannak jó házasságok,vannak jó,követendő példák.

Én egyedülálló férfi vagyok,bőven 30 felett,egyedül élek,sokszor vagyok nagyon magányos.Nyilván jobb ez,mint egy rossz kapcsolat,vagy rossz házasság.De ha lehetőségem nyílik rá,akkor nem fogok hezitálni,mert szeretnék társat,saját családot.Természetesen arra törekszem hogy jól válasszak,de ehhez szerintem szerencse is kell,vagy valami felsőbb erő,hatalom,ami fogja a kezed,és segít jól dönteni.

Az a baj, hogy ami 20-30 évvelvezelőtt természetes volt, az ma hatalmas dolognak, már már kisebb csodának számít.

Régen simán, könnyen egymásra találtak az emberek.

Ma ez egy kisebb csoda, ha valakinek van egy rendes normális társa.

Pedig ennek természetesnek kellene lenni.

Akkor meg mégis, miért lett ez olyan nagyon nehéz.

Látom, hogy a 30-40 körüliek is panaszkodnak.

Én 55 éves férfiként már teljesen feladtam, mert abszolút lehetetlen. Sajnos nehéz ezt tudomásul venni, de kénytelen vagyok.

Barátnő még csak-csak, de házasságot semmi képpen!

Ezt nem hiszed el, akiről azt hiszed hogy a világ legaranyosabb legcukibb nője, 10 éve együtt vagytok, nem lehet baj, elveszed és az első évben kifordul önmagából és tönkretesz!

8 -as.

Talán ismerjük egymást?

Mert velem pontosan ez történt.

Szóról szóra.

Az elején minden oké volt. 15 évet voltunk együtt, de a végére már annyira tönkretett, annyira leromlott az egészségi állapotom az idegi megterhelés miatt, hogy majdnem meghaltam.

Aztán kb 2 éve szakítottunk, én elkezdtem magam rendbe tenni.

Szerencsére teljesen sikerült, ma már kilométereket futok.😀

Akkoriban az ágyból alig tudtam néha fölkelni.😢

7.-es.