Hatalmas berobbanás, szerelem, majd a nagy semmi?

A páromat már régóta ismerem. 6 éve akadt meg egymáson a szemünk, de akkor nem volt alkalmas a helyzet. Párja volt, nekem is párom lett, de amikor vége lett a kapcsolatának finoman ostromolni kezdett. Főleg miután az én kapcsolatom is gallyra ment.

Beadtam a derekamat, szerelmet vallott már az első hónapban, verset írt, a tenyerén hordozott. Én mindig lassítottam, nem vagyok az a fellángolós típus. Ő ezt sértésnek vette valószínű. A szex sem úgy működött, ahogy az az ő fejében élt és most ott tartunk, hogy nálam kialakult a kötődés, a mély szeretet, szerelem, amit olyan ritkán ér el bárki is nálam. Ő pedig úgy érzem nem azt kapta tőlem, ami a gondolataiban élt rólam évekig és talán csalódhatott, kezd elfordulni tőlem.

Ha felhozom hárít. Mindig azt mondja ez hülyeség. Szeret és velem akar lenni, de ő ilyen "rideg" típus. Nem tudom megbeszélni vele, hogy én úgy érzem érzelmileg játszik velem, kiábrándult. Ha rideg típus, az elején miért volt olyan odaadó, izzó, szerelmes, nyakban csüngő? Mára semmi... Most pl. elutazott egy hosszú hétvégére és egyszersem hívott. Írni is max napi fél mondatot, ami persze egy idő után bele is férhet akár egy stabil kapcsolatba, de bennem most inkább mégtöbb kételyt szül. Nem is hiányzom neki. Fél lábbal kezdek kint lenni ebből a kapcsolatból, pedig szeretem.

Mi a fenét művel!?