Szakítanál velem a párom helyében?

Párommal 2 éve vagyunk együtt, és 5 hónap után össze is költöztünk (nálam).

Mindketten hoztunk 1-1 gyereket a párkapcsolatba,én a 6 éves lányom, ő a 10 éves fiát.

Minden nagyon idilli lehetne, mert nagyon jól tudunk családként működni, de a kislányom apukája megkeseríti az életünket. Annyit kell tudni róla, hogy terhességem alatt kitalálta, hogy jó lenne több szabadság és több pénz, ezért felmondott a munkahelyén és saját vállalkozást indított. A következő években a jövedelme nem érte el a 100 ezer Ft-ot. Mivel mindent én fizettem, egyre több volt köztünk a feszültség az anyagiak miatt, és ahelyett hogy megfontolta volna, hogy bármin is változtat, elkezdett megcsalni. Természetesen mindenért én voltam a hibás. Sajnos, évekkel később lett annyi önértékelésem, bátorságom, hogy elhagyjam. Egy ideig a kislányommal elmentem az apás találkozókra (ez volt a hiba), de nem volt köztünk már semmi (rég nem laktunk együtt sem). Ebben az időszakban ismertem meg a jelenlegi párom, amit el is mondtam az apukának, aki bosszút esküdött ellenünk (szerinte én félreléptem, tönkretettem az életét, a családját).

A közös lányunkkal való találkozást arra használja, hogy a gyereket ellenünk hangolja. Obszcén módon szid minket állandóan, bebeszéli neki, hogy nem szeretjük, tönkretettem, uszítja ellenünk. Amikor a kislányom hazajön tőle olyan lesz, mint egy 3 éves. Nem fogad szót, csámcsog, hallgatjuk, hogy miért nem az apja lakik velünk, szegény apa. Az apja felbuzdította, hogy karcolja össze-vissza a párom kocsiját, meg olyanokat mondd neki, hogy szerezzen pénzt tőlünk, lassan nem lepődnék meg, ha a 6 éves gyerek meglopna minket. A kislányom imádja az apját megszállottan, ott mindent szabad. Egésznap nyalhatja a nyalókát, éjfélkor fekszik, nem kell fogat mosni, nem kell fürdeni, nem baj ha egy hétvége alatt 3 ruha is elszakad (amit persze, én veszek). A nyaralásainkat próbálja szabotálni. Pont annyit találkoznak, hogy mindent tönkretegyen, amit felépítünk.

Párom mostanság elkezdte mondogatni, hogy ez így nem élet számára mellettünk, hogy állandóan a feszültség, a nyűg, a probléma van. Nincs ehhez hozzászokva. A 6 éves lányom ráüt néha egyet a fiára, csúnya beszédre tanítja. Nagyon szeret, de már fontolgatja, hogy szakít velem és elköltöznek, hogy a fia nyugalomban nőhessen fel.

Teljesen megértem,de nem tudom mit kéne csinálnom. Szeretnék egy szeretetteljes kapcsolatot, egy társat, egy családot. Te mit tennél a helyemben?

Páran tanácsolták a családomból, hogy a kislányom költözzön az apukájához, ha annyira imádják egymást, de ez nem opció. Nincs biztosítva a testi, lelki fejlődése, Na meg anya vagyok, sose mondanék le róla. :(

L/28