Ha nem beszélünk, akkor hiányzik, de ha beszélünk akkor megőrjít. Mit tegyek?

Rohadtul unom én is, hogy minden második ember már nárcisztikusnak vam titulálva.

Ő inkább gyerekes és éretlen.

Nekem is inkább a bipoláris, vagy a borderline jutott eszembe. Ők is ilyen szélsőségesen viselkednek. Ő keres téged, amikor épp "szünetet" tartotok, vagy mi történik olyankor? Te hiányzol neki, vagy csak ő neked? Ezek a se veled, se nélküled dolgok előbb - utóbb véget érnek...

Meg azt nőként hozzátenném, hogy ez "minden szaron megsértődik, hisztis" ez egy férfibetegség?!

Hajlamosak vagytok jogos sértődésekre, vélemény kinyilvánításra is ráhúzni ezt,amikor mi csak megértést és MEGOLDÁST várnánk egy adott problémára.

És én mindig azt szoktam mondani, hogy addig örüljetek, míg a nő "hisztizik", mert ha már nem "harcolunk", akkor már elengedtük az egészet.

Most nem akartam neked esni kérdező, de az éremnek mindig 2 oldala van, és te most csak a magad oldalát írtad le, ami nem annyira fair.

A helyedben megvizsgálnám a vitát kiváltó okokat. Eldontenem, hogy tudok és akarok-e rajta változtatni. Ha nem, akkor hagyjátok egymást szépen békén.

Ezzel nem leszek népszerű, de mondjuk megbeszélni, hogy mi okozza ezt és közös megoldást keresni. Ha nem hajlandó változtatásra és sehogyan nem tudjátok megoldani, akkor szakítani. Kommunikálj!

Nem hiszem hogy azonnal mindenféle diagnosztika kell ide.

7-es vagyok. A se veled se nélküled kapcsolatok pont annyira végződhetnek örök nélküled-ben, mint örök veled-ben. A pár közös munkáján és hozzáállásán múlik.

Tény, a trend az, hogy végleg szétmennek, de nem ez az egyetlen lehetőség.

Beszéltetek már részletesen erről?