Honnan tudom, hogy maradjak - e vele?

Mondják, hogy a kapcsolat sok nehézséggel, kompromisszummal jár, meg kell harcolni érte, lassan, évek alatt épül ki úgy, hogy jó legyen, mert össze kell csiszolódni.

Mások azt mondják, ha az igazival vagy, akkor minden jó, nincsenek ellenérzések. Akkor egymásnak szinte mindenben épp olyanok vagytok, amitől a másik boldog, elégedett.

Szóval melyik az igaz? Netán az elégedettség személy függő? Van, aki tud boldog lenni, sokan meg elégedetlenek és nem képesek arra, hogy a kapcsolatban főleg a jót lássák meg? Az elfogadás meddig normális? Meddig kell toleránsnak lenni a másik rossz szokásai miatt? Honnan tudod, hogy csak azért vagy vele, hogy legyen veled valaki, vagy pedig tényleg szereted őt? Ha pl boldog vagy vele és rengeteg dologban passzoltok, nem bánt meg sosem és szeret, de gyötrődsz is közben, mert van, amit nem ad meg neked érzelmileg, vagy pl anyagilag nagyon másképp gondolkodtok, az a te hibád, mert nem vagy elfogadó?

Mi a tapasztalatotok, nők és férfiak? Hogy látjátok ezt?