Aki pl szívesebben dolgozik is, minthogy otthon legyen, az hogy lábal ki ebből?

Allandoan nekem kell témákat feldobni, progikat kitalálni, de a kaját is, szexben is várja tolem a fantáziát, a jövönkön agyalni hogyan lesz ház stb, kocsiban is ha utazunk ha nem szolalok meg tobb orát levezetne némán, ha a napjarol kerdezem, dolgozott mosott aludt es ennyit mesél, olyan, mintha csak én mozgatnám a kapcsolatunkat, hogy legyen benne élmény, komolyan mintha egy szobanovennyel beszelgetnék, utaznék, fotozkodnék, pezsegnék, szexelnék, ő meg engem nem táplál valahogy.

Mintha csak kifelé menne az energiam, tölteni meg nem tölt semmi viszont, csak a bennem levő szerelem.

Szerelmes vagyok, valojaban egy szobanovénybe. Es allandoan en erzem magam udvari bolondnak aki korbeugralja, motivalja, mozgasba viszi a masikat.

Es lassan azt érzem, hogy inkabb találkozom mással aki beszél is, akinek vannak gondolatai, van egyénisége, akikkel nevetni is tudok, akikkel detto ugyanaz a program mint a párommal szinessé válik es felejthetetlen élménnyé.

KULCSMONDAT:

Lehet ismeritek ezt az érzést, hogy "A" emberrel sétalni/haladni pl az esőben/dugóban/stb, kellemetlen idegesito kin, mig egy"B" emberrel meg élmény röhögés, "street dance".

Szoval ugyanaz a dolog vkivel kín, massal meg örök élmény.

(Most ez kivetithetném pozitiv esemenyre is nem csak negativra pl esőre)

Eleinte pezsegtem mindig, tűzerővel vittem színt az életünkbe, bakancslistaszeruen éltem, aztan kezdtem félni tartani h benne kialszik ez, vagy bennem és már "pánikbol"csinaltam csak, hogy nehogy laposodjon a kapcsolat, de annyira kellemetlen szobanovennyel lenni, hogy szoval most tartok annál a fázisnál, hogy inkabb haza se megyek, ha nem muszáj, azt hallgatni, hogy ő dolgozott, mosott, aludt.es ennyi.

Olyan érzésem van hogy elfogytam. elfogyott az energia. A nagy semmi, a szótlanság, a talán hidegség engem padlora küldött.

Legyőzött egy szobanövény.