Mindig szabotálom a kapcsolataimat?

Ismerős helyzet...

Nekem annyi a "szerencsém" hogy periodikusan vagyok ilyen állapotban, nagyjából egy életvidám lány vagyok aki egyedül is boldog, de néha annyira a földre kerülök,hogy azt érzem a párom nélkül nincs semmim, biztos mindenki jobb nálam és ezt ő is megfogja látni. Ez a belülről emèsztő fèlelem, akármennyire is próbáljuk leplezni kihat ránk és ez borzasztó . Nem vagyunk önmagunk, felszabadultak a kapcsolatban és ezt megèrzik. Nekem mèg megvan a párom, de ilyenkor napokig feszültség van köztünk és egyszerűen nem hiszem el hogy szeret engem. Ha visszaállok normálisra máris minden jobb :)

Dolgozz ezen, mert biztos vagyok benne hogy emiatt nem sikerülnek a kapcsolataid.

En is ereztem ilyet de szerintem akkor 'felulvalasztottam' azaz menobb volt a srac mint en, szakmaja is kinezete is. Rajongtam erte, de idegolo volt hogy ugy ereztem folyton igyekeznem kell ,hogy tetszek neki, meg jaj biztos untatom'

Nem birtam rendesen feloldodni se, sokat sirtam hogy pl de miert nem jon at stb

most meg harmonikusabb a kapcsolatom de ugy erzem inkabb 'alulvalasztottam' o rajong ertem, cserebe abszolut onmagam lehetek,jol erzem magam de pl en vagyok az iranyito is ami hát nem jon be, nem olyan bizsergeto.

Szoval a ketto kozott kene ,kolcsonos rajongas ha van olyan

Volt ilyen párom! Az Isten mentsen tőle mégegyszer!

Borzalmas, mindent túlgondol,ha nem veszem fel a telefont az első csörgésre akkor 8forgatókönyvet kitalált,hogy épp megcsalom. Bármit tettem vagy mondtam felhozta az exem,hogy bezzeg neki ezt vagy azt vittem..

Ő volt pszihológusnál is. Kiderült,hogy komoly kötődési gondjai vannak, mert nem ismerte az apját nem alakult ki benne apakép így nem is volt benne az a ragaszkodás és bizalom a férfiakhoz.

Nemtudom mi lehet a megoldás. A tanulj meg bízni dolog úgysem megy. Ő pl 33éves és még egyedül van..