Mit gondoltok erről a helyzetről?

Leírnék egy történetet, a szereplő nem én vagyok, csupán egy kívülálló :)

Van egy csaj és egy pasi, a csaj 16 volt mikor összejött ezzel a fiuval, aki akkor volt 24.

A kapcsolatuk érdekes volt, mert a pasi folyamatosan félrekacsingatott, mindig szerelmes volt a bnője mellett valakibe, ennek hangot is adott, sokszor szakítottak, de sokszor kibékültek pár nap alatt, mert a csaj vakon bízott, és szerette a fiut. A 2.5 évig jártak, ezalatt az idő alatt nem feküdtek le. A pasi egyszer megcsalta a csajt, egy csók volt csak a másik illetővel, a fiút megfertőzte a "csókbetegséggel", kórházba került, közbe szakítottak a bnőjével, de a csaj megsajnálta, és ápolta pár hónap alatt, míg kórházba feküdt. Aztán kidobta rá 1 évre a csajt, mondván h ő még élni akar, és nem szereti már. A kapcsolatuk alatt a lányt alázta, mondta neki h belsőleg szereti őt, de külsőleg lenne mit rajta változtatni, szóval a fiu a bnőjét csúnyának tartotta. Aztán a szakításuk után a pasi állandóan nézegette a csajokat, összejött egy párral, de mind dobta az exe miatt, mert rájött h még őt szereti. Egyébként egyikkel sem feküdt le. A csaj nem bocsátott már meg neki, látni sem akarja, a pasi meg február óta szenved az exe hiányától. Barátainak ha máig szóba kerül az ex, még mindig csúnyának tartja meg stb, de hiányzik neki. Más lány nincs most az életébe, az ex után koslat.

Nekem kicsit vicces a szitu, mert ha én szeretek valakit, akkor a kapcsolat alatt nem nézek másra, nem csúnyázom a párom, mert nekem ő a tökéletes. Ti mit gondoltok a történetről? Szereti a csajt vagy szimplán az hiányzik neki h nincs senkije, és magányos? Megéri egy ilyennel foglalkozni, vagy az ex szelleme mindig ott fog kísérteni?