Nők, ha összevesztek a párotokkal, és a férfinak volt igaza, odamentek békülést kezdeményezni?

Én még napokkal később is képes vagyok bocsánatot kérni, ha hülyén viselkedtem. Amúgy nálunk az a "bevált", hogy ha veszekszünk valamin (általában apróságokon, hülyeségeken), utána 1-2 órát várunk mindketten, addig ő a hálóban szöszmötöl, én a nappaliban... ez pont elég idő, hogy mindkettőnkben csillapodjanak az érzelmek, áttudjuk reálisan gondolni. Ha én hibáztam, én megyek oda hozzá, ha ő hibázott, ő jön. De mindketten tudunk és szoktunk is bocsánatot kérni. És nem ilyen "naa,bocsi" szinten, hanem tényleg elnézést kérünk és beismerjük, hogy hibáztunk. Ez működik már 4 éve.

Párom sem agresszív típus, ő max a hangját tudja felemelni néha, amikor valami nagyon hülyeséggel akasztom ki... de hála égnek ez max az összeköltözés utáni első hónapokban fordult elő, mikor még "csiszolódtunk", mostmár jó ideje béke van :)

23L

Enezt ugy oldottam meg,h nem jarok veszekedos duhongo agressziv pasival.

Az en elettarsam mindig nyugodt kiegyensulyozott. Sose duhong.

Legjobb ,ha kirugod a duhongo bunkot es keresel es nyugist ferfit.

7#

Neked meg az lenne a legjobb,ha tudnál ertelmezni egy egyszerű kerdést.

Általában odamegyek.

Nagy kegyesen oda nyomom az arcom, hogy adhat egy puszit 😃

Beválik.

Ad :D

Lehet, hogy duzzogva, lehet, hogy nevetve, de ad :D

Ő is hasonló módon szokott békülést kezdeményezni. :)

És általában mindegy ki volt a hibás, kinek volt igaza.

Az ilyen békejobb után szoktuk már higgadtan megbeszélni a dolgot.

#7

Hol volt szó dühöngésről meg agresszióról? Csak mert a kérdező mogorvaságot írt... :D

A kérdésre válaszolva: persze. Ha ilyen a helyzet, akkor szoktunk tartani egy kis "durci-szünetet", aztán ha mindketten kiduzzogtuk magunkat akkor megbeszéljük, és általában mindketten bocsánatot kérünk.