Tényleg érthetetlen, amiért elborult az agyam?

Neten ismerkedtem a barátnőmmel. Nekem egyetlen olyan kikötésem volt, amiből nem engedtem: szűz barátnőt szeretnék. Ezerszer elmondtam, hogy nem csak "félig" szüzet, tehát ne legyen túl az első pettingen, orálon sem, és könyörögtem, hogy csak akkor találkozzunk, ha ezt mindenre esküszik, hogy nyújtani tudja. Megesküdött.

Összejöttünk, 4 hónapot vártunk az első szeretkezéssel. 1 héttel utána bevallotta, hogy őt 2 éve "megerőszakolták". A történet az, hogy mattrészegen lefeküdt 18 éves létére egy 40 éves fazonnal, aki azt sem tudja, ki volt, másnap nem is emlékezett. Feljelentette, de elvileg kiröhögték, senki nem volt hajlandó tanúskodni, sérüléseket pedig nem találtak rajta.

Ő mégis állítja, hogy erőszak volt, ő egyáltalán nem akarta a szexet, képszakadásos részeg volt, így lényegében szűz volt, nem hazudott nekem, mert önszántából ő nem adta oda magát senkinek.

Nekem elborult az agyam, leqrváztam, felvilágosítottam, hogy átmentek rajta, mint az igazi részeges partyribiken szokás, és nem erőszak volt, hanem b.aszott egyet beb.aszva. Akkor is folytattam, amikor sírt, ugyanis iszonyatosan átverve, bántva érzem magam. Sajnos ennél is jobban elborul az agyam, de azt nem részletezném.

Végül az lett az egészből, hogy kizárólag ő az áldozat, szegényke, és bocsánatot sem kért, tisztázni sem hajlandó semmit.

Nem igazságtalan ez kissé? Úgy gondolom, kutya kötelessége lett volna ezt elmondani az elején, és hagyni, hogy majd én döntsem el, hová sorolom a dolgot, és szeretnék-e tőle így bármit is.