Őszintén szólva félek. Mit kéne tennem?

Bocs ha hosszú lesz:

Szóval több évnyi csalódás és pofáraesés, fájdalmak stb. után sikerült összejönnöm egy nagyon szép és aranyos lánnyal. Nagyon boldog vagyok mellette és azt mondja, hogy ő is. És itt jön a feketeleves... szinte mindig én keresem őt. Mindig én hívom randira, én írok neki üzenetet stb. Előfordul, hogy ő is keres, de nem igazán viszi túlzásba. Engem ez egyelőre nem zavar, mert élvezem az udvarlást és nagyon romantikus embernek tartom magam. Viszont nagyon sokszor hallom és én magam is tudom, hogy az ilyen kapcsolatoknak általában az lesz a vége, hogy a nő megunja a férfi folyamatos "seggnyalását" és inkább egy nagydumás rosszfiúnak adja a szívét. Nos igen, ezt sikerült már a saját bőrömön is tapasztalnom, mert nem értettem meg, hogy a kapcsolatba nem csak a férfinak kell mindent beleadnia, mert annak mindig csalódás lesz a vége. Ezt azonban nem szeretném elszúrni. A szívem legbelül azt súgja, hogy mindig érdeklődjek iránta, vele akarok lenni minél több időt, de még mielőtt megkapnám valakitől, hogy nincs életem, szeretném jelezni, hogy dolgozom és vannak hobbijaim (edzek, kirándulok, csavargok majdnem minden nap). De most annyira boldog vagyok, hogy attól félek, hogy a folyamatos érdeklődésemnek és szeretetemnek az lesz a vége, hogy a lány szakítani fog velem. Mit javasoltok? Hallgassak a szívemre és udvaroljak neki tovább, ahogyan eddig vagy vegyek vissza és várjam meg, hogy ő keressen? Sose voltam híve ezeknek a játszmáknak, de ennél a lánynál nem akarom elszúrni. Várom a tanácsokat! Köszi annak, aki időt szánt nekem!