Mi a véleményetek erről a mondásról?

[link]

Itt meg egy majom látható, aki nem fog semmit :D

Személyes tapasztalat: 21 évesen volt egy barátom, aztán hét év szünet, most 29 évesen van.

Barátnőm: elvan egyedül, de ha vinni akarja valaki, megy.

Ismerős idősebb nő: mindig ráakaszkodik valakire. Szünet nélkül. Megvan mindene. Ház, autó, jó munka. Egyik farok másik után. Amint kiszállt az egyikből, ül rá a másikra. Nem is tudom, honnan szerez ennyit.

Konklúzió: személyiség függő.

Én is hallottam már ezt a mondást, és volt is rá példa a környezetemben. Viszont nem mindenkire igaz.

Én pl. féléve sokalltam be az exkapcsolatomtól, de nem volt senkim, és azóta sincs. Egyszerűen van olyan kapcsolat, aminél még a teljes egyedüllét is sokkal jobb, felszabadítóbb érzés.

Ez nemtől függetlenül valakire igaz, valakire nem. Az exem az elmúlt 11 évében 3 hónapot volt szingli. (köztem és az exe közt, szóval ott legalább volt némi pihenő).

Az utodómmal meg mellettem kezdett el ismerkedni, 7 év után...

Pedig engem is "vittek" volna az évek alatt páran, de volt gerincem, meg mérlegeltem.

Egyébként sokan mondják, hogy az ilyen emberek már régen lezárják magukban a kapcsolatot, meg hogy ,,nincs kötelező gyászidőszak".

Én meg úgy gondolom, hogy még akkor is időbe telik feldolgozni a kapcsolat végét, ha mi vagyunk a szakító felek. Nagyon nem tartom egészségesnek az ilyen társfüggő, kapcsolatból-kapcsolatba ugráló embereket.