Szakítanátok ha nem olyan a kapcsolat mint amit elképzeltek magatoknak?

Nem érzem az egyenlőséget mármint ő megtehet bármit, én meg nem tudok semmit se mert neki vannak barátai akik hívják ide oda, én meg akiket hivnék nem érnek rá meg nincsenek benne semmibe. Ergo barátom elmenne inni, horgászni, túrázni, kirándulni, de a barátaival. Fiúkkal. Én nem ilyennek képzelem el, látom ahogy mások közösen mennek, fiúk lányok és az olyan jó lehet. Én kimaradok mindenből, nem vagyok elég érdekes?! Inni nem szeretek mindig és főleg nem sokat, neki célja a lerészegedes ha elkezd inni.. Csak ivos program létezik? Mindenki sokszor iszik? Nem találom már egy jó ideje fel magam, olyan elveszettnek érzem magam, boldogtalannak. Nem látom az értelmét semminek, a kapcsolatnak meg főleg nem de nem tudom hogy lépnem kéne e.. Másoknál lehet nem olyan nagy gond az se a párja elmegy kocsmazni... Én meg teljesen ki vagyok tőle.. Ismerkedni is próbálok, de már szinte leégettem magam hogy ismerősnek írok hogy rá ér e valamit csinálni és ő meg csak csodálkozik minek írt rá egy látásból ismerős 🤣🤣 Most lennének a legszebb évek tényleg?! A 20as évek? Mert nem érzem mit kéne tennem..

Utólag lehet rossz kategóriába raktam a kérdést, de a fő ok boldogtalanságomnak azt hiszem a párom de míg leirtam a hosszú szöveget lehet én magam vagyok. (magunknak teremtjuk a boldogságot?! De hogyan ha közbe a mellettem álló ember le rombolja?) talán egyedül rendbe tudnám tenni? Vagy mással kéne lennem és máris jobb lenne, egy kiegyensúlyozott kapcsolatba aki jobban hasonlít rám és nem mindenne a barátai??

Az ilyen dolgokat hol beszélitek ki magatokbol? Mi segít?