Működhet-e egy hazugságra épült kapcsolat?

Kapcsolatunk kezdetén én nagyon szerelmes voltam egy másik férfiba, reménytelenül. Csak barátok voltunk, de nagyon jó barátok, minden nap együtt voltunk.

Eközben egy másik férfi is a képbe került, eljárogattunk ide-oda, de részemröl csak mint barátok,és ezt meg is mondtam neki.

Néha iszogattunk, s két-három hónap után bizonyos alkoholmennység után egy-két csók is elcsattant. De én a másik férfit szerettem. Nem mondtam meg neki, hogy öt, de könnyen kitalálhatta, mondtam, hogy mást szeretek, s célzást is arra, hogy azt a férfit.

Közben a másik férfival úgy alakultak a dolgok, hogy két egymást követö hétvégén csókolóztunk. De ö visszautasított, ez nálam odáig fajult, hogy megpróbáltam öngyilkos lenni. A szeretett férfivel ezután megszakítottam a kapcsolatot.

Közben a másik férfi mellettem állt, segített kilépnem a bajból, s az esetenkénti ittas csókokból már józan csókok is lettek. Kellemesen éreztem magam vele, de amásik férfiba voltam szerelmes.

Aztán hosszú hónapok után kimondtuk, hogy járunk. Én azzal a tudattal léptem ebbe a kapcslatba, hogy nem vagyok belé szerelmes, noha nagyon kedvelem. De mindent meg fogok neki adni, tenni fogok ezért a kapcsolatért erömön felül, s mindent megteszek, hogy jó kapcsolat legyen, mely boldoggá teszi öt. Úgy gondoltam, ha belegebedek is, de sosem hagyom öt el, bármi történjék is, múltam lezártam. de belül a másikat szerettem, még ha el is rejtettem.

Teltek a hónapok. Szép lassan a régi szerelem elkopott, a régi férfi már semmit sem jelentett. S az új, a mostani párom lett a szerelmem. Lángolón, imádva szeretem, s a kapcsoaltunk jó, hiszen mindent megtettem (s ö is) érte.

Minden szép, úszom a boldogságban.

Na de az eleje hazugság volt, s részemröl gusztustalan. Működhet egy erre épült kapcsolat?