Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek adjam fel, fogadjam el, hogy ennyi idő jár nekem, és majd hátha változik a dolog?
Idén nyáron végzek az egyetemen, ha minden jól alakul, nyár közepétől dolgozni fogok. (Persze meg kell várni, míg megérkeznek a hivatalos papírok, illetve remélhetőleg minél hamarabb munkát is találok.)
Párommal két és fél éve vagyunk együtt, közösen bérlünk egy lakást, abban a városban, ahol tanulunk. Ez a város mindkettőnk szüleitől kb 100 km-re van. A bérleti díjat ösztöndíjból fizetjük. Nyilván ha lenne nagyobb kiadásunk, szükséges lenne a szülők anyagi támogatása, de ez ritka. Párom egy évvel fiatalabb nálam, másik szakra jár, két éve van még hátra. A problémám az, hogy neki régi vágásúak a szülei, elvárják, hogy mindig hazamenjen a gyerekük (aki egyébként 22 éves, férfi). Így hétvégén mindketten a saját családunkhoz megyünk. Én próbáltam már, hogy elmentem hozzájuk, ugye a gesztus miatt, viszont náluk mindig van valami balhé, nem lehet tanulni náluk, illetve nyugton lenni sem, olyankor mi főzünk, illetve párom segít hol az anyjának, hol az apjának, rám olyankor nemigen jut idő. De legalább egy légtérben lehetünk.
Beszéltem már vele a jövőről, de sajnos csak veszekedés lett belőle, hogyha én elkezdek dolgozni nyártól, akkor nem fogok tudni mindig haza (sem a saját, sem az ő családjához) rohangálni. Olyan lesz a munkám, ami lehet, hogy késő estig tart, amikor már nincs vonat vagy busz, és nyilván nem szeretném, hogy a hétvégém, a pihenésem fele mindig utazással menne el. Hiába 100 km, a busz sok helyen megáll, járattól függően 3-4 óra is lehet az út, a vonat szintúgy, mert nincs közvetlen járat. Viszont ő kijelentette, hogy ő mindenképpen amíg tanul, haza fog járni hétvégén, és pont.
A hozzáállása alapján tehát úgy fogunk kinézni, hogy ő hétközben (suliidőben, nyáron attól függ, el tud e menni nyári munkára) az albérletben lesz, hétvégén pedig hazamegy. Én meg vagy hazamegyek, vagy maradok egyedül az albérletben. Nyilván az is opció, hogy hozzájuk megyünk, viszont amennyiben én péntekenként nem érem el az utolsó járatot, ő biztos nem fog megvárni, hanem hazamegy egyedül.
Szerintetek mit kellene tegyek? Fogadjam el, és hétvégéket vállaljam be, hogy egyedül töltöm? Nyilván kibírom, ha nem lenne párom is így lenne, csakhogy van párom, akivel szeretném együtt tölteni a szabadidőmet.
Sok részlet persze hiányzik, de szerintem így is hosszú lett.
Olyan válaszokat kérlek ne írjatok, hogy szakítsunk, mert egyébként nagyon szeretjük egymást, illetve nem gondolnám, hogy a szakítás jó megoldás.
válasza:#10 Én elbeszélgetnél vele, hogy miután végzett az egyetemmel, utána hogyan tervezi.
Elég lesz havi 1x vagy két havonta hazajárnia, képes lesz ezt közölni a szüleivel?
Nekem is a férjem egy fél évvel fiatalabb nálam és mi is keresztülmentünk ezen. Én nem tartom ezt normálisnak. Nyilván ki lehet bírni, de azt kell látni, hogy a párod annyira nem meri megbántani a szüleit, hogy a kèsőbbiekben sem lehet majd rá számítani, ha nem állsz ki magadért.
Nekem egyszer betelet a pohár és annyira kiborultam, hogy mondtam, hogy szakítsunk, most már nekem ez nem éri meg, és akkor a párom rájött, hogy komolyan gondolom és szembement a szüleivel. De mi már a szakítás szélén voltunk ugyanezért, hogy egy hétvégét sem töltöttünk együtt, csak a hétköznapokat.
válasza:"Szakítani azért nem szeretnék, mert ezen az egy (és igazából sajnos fontos és súlyos dolog) dolgon kívül minden rendben köztünk, hasonlóan gondolkodunk (ezt az ügyet leszámítva), nehéz így írásban érzékeltetni, talán úgy tudnám legjobban, hogy amikor együtt vagyunk, akkor a kapcsolatunk jól működik, de ebbe belerondít a hétvége. Akkor valahogy szétesnek a dolgok köztünk (bár mindig írunk egymásnak, de nekem szükségem lenne rá, hogy mellettem legyen, halljam a hangját stb)."
Bármi jogos szakítóok lehet, ami miatt úgy érzed, hogy ez a kapcsolat hosszú távon nem lesz jó (vagy már rég nem jó). Hosszú idő óta fennálló probléma, hogy hanyagol, hogy nagyon hiányolod az együtt töltött időt és az élményeket, és nem hajlandó a helyzet javítására. Szóval nagyon más elképzelései vannak az idő eltöltéséről és a prioritásokról és nem nyitott kompromisszumra. És jelenleg most csak ez az egy (eléggé nagy) dolog van, amiben jó lenne, ha a párkapcsolatát részesítené előnyben a szüleivel szemben, de később, amikor összeházasodtok, gyerekeitek lesznek, sokkal több dolog lesz. És egyáltalán nem jó jel, hogy ha felhozod, hogy talán jó lenne kiállnia melletted és foglalkoznia az érzéseiddel, akkor még téged vádol érzelmi zsarolással. Szerintem bármennyire is önállónak tűnik a párod a hétköznapokban, érzelmileg nem szakadt le a szülőkről, ők vannak az életében az első helyen, úgy csinál mindent, ahogy ők várják tőle. Ilyen emberrel pedig hosszú távon felnőtt párkapcsolatot nem lehet tervezni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!