Ilyen esetben mit kellene éreznem?

Közel azzal egy időben, amikor megismerkedtünk párommal, Ő elkezdett napi szinten beszélgetni egy lánnyal, akivel régebbről ismerték már egymást. Tudtam róla, nem zavart, néha el is mesélte miről beszélgettek. Engem olyannyira nem foglalkoztatott ez a téma, hogy fel sem tűnt, amikor egyszer csak abba maradt az erről szóló sztorizgatása, egyszerűen kikopott a tudatomból idővel a lány létezése.

Telt az idő, haladtunk a komoly kapcsolatok tipikus útján: dolgozni kezdtünk, összeköltöztünk, építgettük együtt a közös kis életünket.

Majd 2 évvel később a beszélgetésük egy részlete elém került és ledöbbentett. Sokáig leveleztek arról, hogy találkozzanak, milyen jók lennének együtt, a párom letagadta, hogy barátnője van és hosszasan udvarolt a lánynak, aki erre vevő volt, érezhető volt az írásán, hogy egyébként oda meg vissza van a páromért. Az nem derült ki egyértelműen, hogy ki kezdeményezett először, de végül sosem találkoztak.

Számonkértem akkor, majd később is többször, mert nem tudtam összerakni a magyarázatot, sok helyen ütötték egymást a leírtak és a magyarázat, így több variáció is született.

A legutolsó és egyben legkevésbé hihetetlen az volt, hogy szeretett vele beszélgetni mindennapi dolgokról. Tudta jól, hogy a lány szeretne többet, de nem akarta elutasítani, mert akkor megszakad a beszélgetés, ezért udvarolt neki folyamatosan. Eszébe sem jutott, hogy ezzel megbánthat engem, mert nem gondolta komolyan, tudta hogy sose fognak találkozni. Majd rádöbbent, hogy túltolta ezt az egészet és zárásul fél év után letiltotta a lányt.

Én pedig nem tudom, hogy most mit érezzek. Tényleg van ilyen, hogy eszébe sem jut hogy esne a barátnőjének ha más lánynak bókol? Vagy most tulajdonképpen megcsalt? Vagy ezzel nem, csak túl érzékeny vagyok? Talonban tartotta a lányt, amíg nem derül ki mi lesz velünk? Sokszor beszéltünk róla, de még mindig nagyon gyakran eszembe jut. Túlreagálom, túl kéne lépnem ezen, ha már felépítettünk együtt egy életet?