Hölgyek! Volt már olyan, hogy megbántottátok a férjeteket/párotokat?

Igen, bocsánatot szoktam kérni, ha megbántok valakit. Akár anyámról, akár a rokonaimról, akár a barátaimról van szó. A páromtól is bocsánatot szoktam kérni, amikor épp van, csak most szingli vagyok.

Az előző válaszadók írtak jó dolgokat.

A #10-es is rávilágít valami fontosra, bár én még így sem preferálom ezt a viselkedésmódot. Simán előfordulhat, hogy nem állsz ki magadért, esetleg a főnöknek minden szavára ugrasz, a barátnődnek meg százszor kell kérnie valamit, mire megadod neki. Nem tudom, így van-e, ez egy tipp. Csak te tudod, mi a helyzet onnan.

Ettől függetlenül is az a megoldás ilyenkor, hogy ha baja van a barátnődnek, szépen leül veled, megbeszéli, és ha több hónap alatt sem következik be érdemi változás, akkor szépen, békésen különmentek.

Egy párkapcsolatban amúgy elkerülhetetlen, hogy megbántsuk a másikat, de különbséget kell tennünk egyszeri bántás és bántalmazás között. A bántalmazás ciklikus - a rossz időszakokat bújás, és színpadias viselkedésmódok váltják fel. Ez sajnos kialakít egyfajta függőséget az agyban, hiszen különböző hormonok szabadulnak fel, és hozzászoksz, hogy az érzelmi bántalmazás után megkapod a "feloldozást". Sunyi dolog ez.

Azért is tudsz benne lenni egy ilyen párkapcsolatban, mert a testvéred viselkedésmóüdja is hasonló volt, ezt a sémát tanultad meg gyermekként. Azonban fájdalmat okoz neked, ezt te is látod.

Az a baj, hogy nem csak a főnököddel szemben nem állsz ki magadért, hanem a barátnőddel szemben sem. Naná, hogy nem tisztel, bár ez a viselkedés a részéről elég defektes, de mit tiszteljen benned?

Én ha a helyedben lennék, leüvölti a fejem majd utána jön nyalifalizni, úgy tolnám le magamról mint annak a rendje. És szépen elmondanám neki, hogy ha valóban ezt gondolja rólam, akkor nincs értelme a kapcsolatnak, ha meg csak dühös volt, akkor nagyon gyorsan kapja össze magát mert velem így nem beszélhet. Mert fordítva, én nem beszélek így vele.

Ehhez persze az kell, hogy ez így is legyen. Én vagyok a nő amúgy és ezt nem hagynám a helyedben.

Először is ott kezdődik,hogy egymás munkájába nem ütjük az orrunkat.Mindketten felnőtt emberek vagyunk és tudjuk egymásról,hogyha valamit bevállalt,azt jó okkal tette.Mérlegelte előnyeit,hátrányait ,és döntött.

Nincs itt semmiféle főnök csicskáztat,meg ilyesmik.

Másodsorban apróságok miatt nem esünk egymásnak.Mivel mindketten tudjuk,hogy hibázunk.Nem vagyunk hibátlanok és nem is várjuk el a másiktól,hogy az legyen.

A te nőd ezen a szinten képtelen felfogni dolgokat.Ez elég baj.Ugyanis várhatóan ez lesz a jövőtök.

Óvodásként fog kezelni.Kivéve ha nem tudatosítod benne a helyes hozzaállást.Ami elég nehézkes lesz,hisz a jelleme alapból olyan,hogy azt hiszi ő a tökéletes ember,(mivel bocsánatot se kért),mindig igaza van,es te vagy az,akit nevelnie kell.