Állandóan kritizáló, számonkérő, hibát kereső és mindenben találó ember(férj) miért ilyen?

Akkor ismertem meg amikor már a szüleim meghaltak és az exemmel szakítottam. Minden tökéletes volt, hamar összeházasodtunk, gyermek, emlékszem, hibátlannak gondoltam. Terhesen jöttem rá, hogy mibe csöppentem, egyre több veszekedés, érvelés figyelmen kívül hagyása, mintha egy lény lennék, aki a gyermekét hordja ki. Azt hittem megőrülök, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Tudom, hogy mérgező ember. Mint az anyám és a nagymamám. Ha elválok nincs senki, aki támogatna, nincs rokonom. Hiába keresek átlag magyar fizetést, ha abból nem tudnánk megélni a gyermekkel albérletben. A gyermekünk okos, átlagos, de két emberes gyermek. A nehéz házasságba és a gyermek körüli nehézségekbe (sokáig nem aludt éjjel és alig bírtam létezni, persze ebben sem volt empátia) majdnem belerokkantam, de még a bele rokkanás se ment, mert a doki szerint erős vagyok. Túl erős, mert bírom a végsőkig. Ő meg pont azt hozza fel, hogy lám pszichológushoz járok, lelkileg alkalmatlan, nem bírnám egyedül.

Ördögi kör.

Ő is válna, de a közös gyermek összetart. Amikor majdnem szétmentünk, annyi pszichoszomatikus és magatartásbeli probléma lépett fel nála, oviban szervert mindenkit, hányt, ordított mindenhol, folyamatosan stb amit nem bírtunk el. Ha tűrök, a fiam jól viselkedik. Ha menni akarok a fiam kezelhetetlen és ez is az én hibám.

Sakk matt

Napi szintű piszkálódás megy, amit megtanultam kezelni. A szex ritka, de jó. Sajnos nagyon humorosak vagyunk, ami kizökkent ebből a szar állapotból, a gyerek is humoros, mások szerint is. A szüleim elváltak, és nem is működtek jól (mentálisan sérültek) utána sem, ezt is felhozza, hogy ha egyedül maradok, a szüleim sorsára jutok, aminek a gyermek látja kárát. Pszichológus szerint komoly mentális bajom nincs, nem örököltem semmit. élethelyzetes szorongásom van, enyhe depivel. ami szerintem érthető. Egyedül jól működtem előtte, tényleg erős vagyok, de ha elválunk mondta hogy kikészít, és ezt nem bírnám.

15

Tényleg nárcisztikus? Így leírva, töményen tényleg az. Haha. De olvastam könyvet, és ott sok nem illet rá. Pszichológus szerint csak az én véleményemet hallva nem mondja, hogy az. Én se vagyok tökéletes. Már mindenhogy támadok, csak, hogy ne hagyjam magam. Mi van,ha én vagyok nárcisztikus? Vicc, hogy ha ez ember itt gyakorin nárciszozoik, letámadják, hogy csak divat, ezt csak doki állíthatja. Itt meg bizonygatjátok, hogy az. Nyilván nekem is megfordult a fejemben, és igazából megrémít, mert abból nehéz kimászni. jó apa, jobb mint az enyém, és mivel nekem hiányzott, nem tiltanám. Ezt meg kihasználja.

Válás és az érv, hogy milyen nyomot hagy a gyermekben, ha látja a veszekedést, milyen példát kap: Anyukám beleőrült a magányba. Ez tart vissza. Mert én egész gyermekekkoromban azt kértem a jó istentől, bár inkább veszekedést hallgatnék, mint kisgyermekként egyedül épnek maradni egy lelkileg beteg ember mellett.